A Mindenszentek (latinul: Festum omnium sanctorum) a katolikus és ortodox keresztény egyház ünnepe. A katolikus egyház november 1-jén, az ortodoxia pedig egy héttel később tartja.

Az ünnep, és az azt követő halottak napja - egyházi jellegén túl- fokozatosan általános népi megemlékezéssé is vált. Ilyenkor mindenki kilátogat a temetőbe, meglátogatja elhunyt hozzátartozóit. Megtelnek a sírok őszirózsával, krizantémmal, az elmúlás jelképes virágaival.

 Hősök voltak

(Az 1956-os forradalom hőseinek emlékére)

Hősök voltak nagyapáink,
büszkék vagyunk rájuk okkal:
kilencszázötvenhat őszén
szembeszálltak a zsarnokokkal.

Elegük volt a nyomorból,
félelemből, börtönökből.
Szabadságra, fényre vágytak,
ki a sötétségből, ködből.

Egybeforrt az egész ország,
mind, akit kifosztott, megvert
a gyűlölt rend; bátor szívvel,
kemény kézzel fogva fegyvert.

Pőrén lengedező fenyvesek
testdombjait kacéran mutogató hegyek
titkon szálló finom illatok
hírtelen lobbanó színek, fények
csábosan locsogó folyók
tetszelgésre nyíló rózsák
ledéren kígyózó ösvények

ám számodra bármely beteljesülés
égi törvények szerint jogtalan
merjen ölelni, ki anyává
magasztosulhat és új életet ad!

Az ölelés fontos  

Nem kell mindig mindennek a szexről szólnia, hiszen egy simogatás ugyanolyan jót tesz!

REMEGEK        ESTE   FÉLEK     REMEGEK    MERT NEM    VAGY   MÁR MELLETEM!!!    A MULTON      RÁGÓDOK, RÁD GONDOLOK   ESTE   REMEGEK, NAGYON    FÁZOM  HIÁBA VAGY     ITT     NEM    ÖLEL   KÉT   KAROM  NEM   MELEGÍT MÁR A TESTED  ELMULT MINDEN     SZERELEM !!!  ESTE   FÁZOM  REMEGEK  HOVÁ   LETTEK AZ ÉRZÉSEK      CSAK A EMLÉKE MELEGÍT  AZ A  HOGY   AKKOR SZERETTÉL..      NYÁRNAK   VÉGE  MÉGIS  REMEGEK  CSENDBEN    TÜNÖDÖK    ÉS     KERESEM   A RÉGI   BOLDOGSÁGOT, DE NEM  TALÁLOKK    CSAK  ÜRESÉGET    SEMMI MÁST.

Akartál.

Éjjel láttam meg arcodat,
a hold,fátyolba burkolta magát,
alig hallottam hangodat,
pedig közel volt hozzám a szád.

Akkor árultad el a neved,
melyet zár alatt tartok az óta én,
ott fogtad meg kezem,
s lelked szorosan karolta az enyém.

Elbújt végképp a vándor,
szellő sem kószált a nádas között,
közel lett hirtelen a távol,
szerelem lopakodott a Duna fölött.

Csókoltam nyakad szép ívét,
s remegés futott át ernyedt testeden,
hátad érintette a fa kérgét,
a sötétben lecsuktad mosolygós szemed.