A FAGYÖNGY SZERELMESEINEK TÖRTÉNETE

Az angolszász hagyomány szerint, akik fagyöngy alatt csókot váltanak, azoknak a szerelme örökké tart. De honnan is ered ez a gyönyörű szokás?

A skandináv legenda szerint egyszer régen, még az idők kezdetén Odinnak, minden istenek atyjának és Friggnek a házasság istennőjének született egy gyermeke, Balder. Aki a tisztaság és a fény istene lett. Idővel gyönyörű fiatalemberré, délceg és daliás ifjúvá vált. Egyszer figyelmeztetést kapott, hogy az életére törnek.  

Édesanyja Frigg kicsikarta minden élettelentől és élőtől kicsikarta a védelem ígéretét: nem bánthatja Baldert.  

Ám a nagy védelmi hadjáratban elfeledkezett egyetlen növényről: a jelentéktelen fagyöngyról.

Te, kit várnak romlottak és szüzek,
Jegyese minden lehullott levélnek!
S fogadd el tőlem ezt a levelet,
Napsugárral írtam és őszi kékkel,
És reménnyel és kétségbeeséssel
És benne egész esett-magamat
Hozom, s minden nyomorúságomat,
S az életem hozom -
Fogadj el így, ahogy vagyok
Ó Őszöm, békességem, Jézusom!

Ösz, és Szent Mihály-időszak a népi hagyományban

Lecsendesedett az élet.

A munka, dal, kacagás semmivé lett.

Nincs aki meghallgasson,

Nincs, aki elringasson.

Nincs, aki inni adjon,

Nincs aki kézen fogjon.

Üres kagyló vagy, melyben

Távoli tengerzúgás az élet.

Azért is szép az élet.

A munka, dal, kacagás szép emlék lett.

Van, Aki meghallgasson,

Van, Aki elringasson,

Van, Aki kézen fogjon.

Igazgyöngy vagy Isten kezében, 

Ő veled van minden szükségedben.

Egy ölelés csodákra képes. Tudtad, hogy az ölelés nemcsak a szeretet gesztusa, hanem akár gyógyír is lehet bizonyos tünetekre? Olvass tovább:

Kutatók állítják, hogy ha olyat ölelsz meg, akit szeretsz, az pozitívan befolyásolhatja az egészségi állapotodat. 

A Bécsi Egyetem kutatói nemrégiben azt vizsgálták, hogy az ölelés hogyan hat fizikailag az emberi szervezetre. Mint kiderült, hatására a szervezet oxitocin hormont termel, ami csökkenti a vérnyomást, a stresszt és a szorongást, sőt, a memóriát is javítja.

A  tükör

Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén. A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele:
- Milyenek itt az emberek? – tudakolta.
- Hová való vagy? – kérdezett vissza az öreg bölcs.
- Athéni vagyok.
- És felétek milyen nép lakik? – kérdezett tovább az öreg.
- Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan.
- Nincs szerencséd! Korinthusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval és lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni.

Kéz, amely megtarthat

- Anya, apa, megyek haza!
Valamit még meg kell kérdeznem. Itt van a barátom, szeretném, ha velem jöhetne ő is hozzánk.

- Természetesen - válaszoltak a szülők. Szívesen látjuk őt is.

- Tudnotok kell még valamit - folytatta a fiú. Az én barátom Súlyos sebesüléseket szerzett. Aknára lépett, elveszítette egyik kezét és lábát. Nincs neki hova menni és én nagyon örülnék, ha velünk lakhatna.
- Ez borzasztó fiam! Természetesen szívesen segítünk neki Megfelelő lakást keresni.

Őszköszöntő dekorációk befőttesüvegből 2014 szeptember 22. 05:00 - kreablogger

A kanadai Algonquin Provincial a Georgian-öböl és az Ottawa folyó között terül el Ontarioban. A parkot az ősz folyamán felkeresők igazán impozáns látványban részesülnek. Ebben időszakban vörös és sárga színekben pompázik, melyet még szebbé varázsolnak a folyamok, patakok.Márcsak ezen színpompás látvány miatt is érdemes túrára indulni az Algonquin Provincial Parkba, különösképpen szeptember közepétől október közepéig, amikor megcsodálhatjuk a  színekbe öltözött juharfákat.

 Párbeszéd a szeretetről ...Családmesék - részlet

- Tulajdonképpen hogy terem a szeretet? - kérdeztem egyszer anyát.

- Magról vetik - nevetett rám.

- És honnan szerzik hozzá a magot?

- Nem kell azt vetni, szerezni. Belőlünk magunkból pereg. S megfogan a tenyér simogatásában, a szem pillantásában, minden ölelésben.

- Öntözni nem is kell?

- Dehogynem. Jó szóval.

- Nem könnyel?

- Ments ég. A könny sós, és a só kimarja a kis szeretpalánta hajtásait.

- Hát palántázni kell a szeretetet?

Csak az elmúlt gyermekéveknek voltak olyan ragyogó napjai, mint az a vasárnap. Éjjel esett az eső, a szőlőlugas levelein ezer vízcsepp szikrázott és a harangszó is olyan üdén hintázott a levegőben, mintha harmatban mosakodott volna.

Harmadik harangszó után már mindenki a helyén ült a templomban, a mise lassan csordogált a prédikáció felé, a maga ragyogó vasárnapi útján.

- Ne tegyétek azt másoknak, amit nem akartok, hogy nektek tegyenek - hangzott az intés a szószékről és én ezen a nagyon öreg bölcsességen hosszan elgondolkoztam.

"Az életben soha ne magyarázkodj senkinek! A barátaidnak nincs szüksége rá, az ellenségeid úgyse hiszik el, a hülyék pedig nem értik meg. A te saját életedben jogod van döntéseket hozni: mi az,amit tenned vagy mondanod kell, akkor és úgy, ahogy te akarod. Ha elrontod, szerzel egy rossz tapasztalatot, ha pedig jól döntesz, élvezheted. A lényeg, hogy sose add fel önmagad, hogy másoknak megfelelj. Az életed egyedülálló, csak a tiéd. Élvezd, ahogy te akarod!"

"Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban, akiktől sosem vártam volna. Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem, mikor már nem bírtam tovább. Szereztem örök barátokat. Szerettem és szerettek. Repkedtem a boldogságtól, de volt, hogy teljes erővel mentem a falnak. Sokszor éreztem, meghalok a vágytól, közben féltem, elveszítek valakit, aki nagyon fontos számomra.

 A foltmanók kicsi, fából készült emberkék voltak. Mindannyian Éli fafaragómester keze alól kerültek ki. A mester műhelye messze fent a hegyen állt, ahonnan szép kilátás nyílt a foltmanók kicsi falujára. Mindegyik manó másmilyen volt. Egyiknek nagy volt az orra, a másiknak a szája. Némelyek magasak voltak, mások pedig alacsonyak. Egyesek kalapot hordtak, míg mások kabátot viseltek. Két dolog azonban közös volt bennük: ugyanaz a fafaragó készítette őket és ugyanabban a faluban laktak. A foltmanók egész életükben, minden áldott nap matricákat osztogattak egymásnak.

Indián nyár...

       vagy vénasszonyok nyara?

A köztudatban inkább a vénasszonyok nyara az elterjedtebb, azonban egyre inkább használják már az indián nyár kifejezést is. Azt azonban sokan nem tudják, hogy miért is kapta akár az egyik, akár a másik nevet ez az időszak…

Az iskola kezdésével a nyarat elbúcsúztatjuk, és szépen lassan beköszönt az ősz. A nap egyre kevesebbet süt, a levelek lassan sárgulni kezdenek. Néhány napra, sőt akár egy két hétre is azonban visszakacsint még hozzánk a meleg, a nyár hangulata, amikor még utoljára feltöltődhetünk a szabadban.

Hálát adok, Jézus, hogy nem vagyok 
sem pénzes bankár, sem kegyelmes úr, 
kiknek szemében szörnyű gőg ragyog. 

Mert nem lehetnék most szegényeiddel 
e harmadik osztályú rossz kupéban, 
ha gőgössé fertőznél kincseiddel. 

Jó Jézusunk! Imás szent áhitat 
fogott el most, míg száguld a vonat 
s friss égi harmat hull rám, áhitat. 

Jól érzem én, hogy itt ülsz most körünkben. 
Talán te vagy magad a vén ruszin, 
ki ott pipázgat piszkos vászon üngben. 

E vén ruszin tán többet éhezett, 
mint jóllakott s a rosszbagós pipácska 
számára: minden földi élvezet. 

Mégis szívének mélyéből kacag, 
midőn egy mókás más öreg meséli, 
hogy bort ivott s ecet volt, rossz vacak. 

Irigylem őket: más szögletben ülnek 
s nem hallom jól tovább, hogy mit beszélnek, 
de kacagásuk zeneszó a fülnek. 

Több vasúti munkás egy állomáson 
fölszáll, köztük egy hangos kommunista, 
kinél a jóság régen dögrováson. 

Nem érvel, csak beszél e vad, hamis szent, 
tíz perc alatt megéget minden múltat 
s rövidke perc alatt kivégzi Istent... 

A vén ruszinnak kín torzítja száját, 
felugrik, mint ki tolvajt ér lopáson 
és hozzávágja egyetlen pipáját. 

Ki ez, Csak nem a harmónia-Bontó, 
a régi Sátán?

  Nem sok jót jelent, ha egy kapcsolat hazugságra épül. Vagy mégis? Enikő története pont az ellenkezőjét bizonyítja.

Én egy 16 éves lány vagyok, és tavaly a suliban feltörte az e-mail címem jelszavát néhány ott tanuló diák. Tudták, hogy ki vagyok, és kapcsolatba léptek velem. Soha nem mentem volna fel a chatre, de ők megfenyegettek. Így hát chaten beszéltünk, és miután megismertem őket, egész normálisak voltak, jól el tudtunk beszélgetni. Nos, nem ez a lényeg, hanem hogy egyszer nem jöttek fel a chatre, és én unatkoztam.

Lépj, amíg nem késő!

Azon a napon a lány szíve gyászba borult, Úgy érezte, a világ ellene fordult. Egyetlen szerelme lemondott róla, S már egy másik lány kezét fogja azóta.
"Már nem szeretlek!"- vallotta be a fiú, A tomboló tűz, mely eddig szívében tombolt, kihunyt. De a lány nem adta fel, dacolt ellene, S továbbra is tartotta a kapcsolatot vele.
A remény viszont egyre jobban elhagyta, Mikor látta, hogy élete szerelme a másik lányt simogatja. Időközben a fiú rájött ,még mindig érez valamit iránta, De nem lépett, mert a szórakozás fontosabb volt számára.

Mit tudjuk mi, hogy mikor
Lehull ősszel a levél,
Mennyi mennyi tapasztalat,
Mennyi öröm, és mennyi bánat,
Mit magával visz az őszi szél.

Az aranyló, vörösbehajló, rozsdás
levelek nagy titkok tudói.
Magukkal viszik a tavasz
zölden remegő reményeit,
és magukkal viszik a nyár gyönyöreit,
az érett, terméssel terhes
gyümölcsök gazdag aromáját.

És ez a sok kincs mind a földre hull.
Vissza az anyaföldbe, hogy
megtermékenyítse, s új élet
serkedjen belőle.
Bontsd ki.
Értsd meg egyetlen levél történetét,
hogy tanulság legyen, s életed reménye.

Egy igaz történet.  Egy napon a fiú kérdezi az apját: Apa lefutod a marathont

velem? Az apa válasza igen, s az első marathont lefutották együtt.Egy másik napon a fiú kérdezte az apját: Lefutod velem újra a marathont? Az apa válasza megint igen, s lefutották együtt újra a marathont. Majd egy napon újra kérdezi az apját: Apa, lefutod velem az Ironmant? / Ironman a legnehezebb verseny, 4km úszás, 180km kerékpározás, 43km futás / Az apa válasza megint igen!

 Semmi sem gyógyít úgy, mint a mosoly és a nevetés.

A pillanat varázsa

 Ahogy egyre több időt töltök el a természetben, úgy egyre jobban változik meg a személyiségem. Nem kell megijedni, nem káros elváltozásra gondolok, hanem egy olyan „jobban megértek és megérzek mindent” átalakulásra.

Szeretek ilyenkor nagyokat sétálni, üldögélni a parkban egy padon és elábrándozni a régi szeptemberekről, amikor még iskolás kislány voltam.

Wass Albert:    Lombhullás ünnepén
 

Mikor az erdőn,
a lélekerdőn,már félve lapul egy
őszi sejtelem,s a legelső leröppenő levél
ravatalozva áll a lelkeden

és eltemeted néma döbbenettel:
(hej, eltemetsz utána ezer-annyit!)
ezt megsirathatod,
hiszen ez a legelső halott,lelkednek első igaz bánata.
Nem szégyen, hogyha sírsz.

Röpke mese nagy igazsággal

 Egyszer egy indiai hercegnő édesapjától kapott gyűrűvel felkeresett egy hindu bölcset.
Azt kérte tőle, hogy véssen a gyűrűbe olyan bölcsességet, mely szomorú napokon vigasztalja, a nehéz helyzetekben bátoritja, a boldog időszakokban pedig óvatosságra inti.
A bölcs pár nap múlva visszaadta a gyűrűt.
Csupán egyetlen szót vésett bele: ELMÚLIK ...

Félelem uralja az emberiséget.
E gonosz varázsnak, mondd, mi vethet véget?
Min kell változtatni, mit kellene tenni?

- Meg kéne tanulni őszintén szeretni!

Mert amíg a szívnek nincsen szabadsága,
sötét felhők ülnek a reszkető világra.
A lélek csak fázik, nem tud melegedni.

- Meg kéne tanulni őszintén szeretni!

Míg az embereknek korlátolt a joga,
a gazdag világnak többre fáj a foga!
Minden háborúnak véget kéne vetni!

- Meg kéne tanulni őszintén szeretni!

Kizsigerelt Földünk, nyomorgó szegények,
éhező milliók, másodrangú lények,
- míg telve sok raktár - nekik nincs mit enni!

Előttem épült le szellemileg a nagymamám 2014.09.23. 6:00 Címkék: Halacska, nagymama, Alzheimer-kór

Lassan szőtte be az elméjét a kór. Eleinte, csak elfelejtette, hogy bevette-e a gyógyszerét, adott-e enni a kutyának vagy csak lemaradt ez-az a boltból.

Aztán egy télen elesett, eltört a lába és kórházba került, Alzheimer-kór gyanújával további kivizsgálása javasolt.

Vajszobrászat Tücsi a galaktikus | 2014 Címkék: dizájn, vaj, szobor, szobrászat

Ha van otthon pár mázsa, ne pirítósra kend.

 Ha tetszik, lájkold, és oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz a Szem-Szájnak Facebook közösséghez, vagy csatlakozz a közel huszonötezer főt számláló közösségéhez a Toochee rajongói klubhoz, mert sok mindent csak ott, vagy azon keresztül találsz meg.

"Megbocsájtani és hálát adni szüleidnek fontos feladat, de nem kell ebből nagy ügyet csinálnod se, nem kell olyat tenned, amit nem szeretnél.
Hanem az alapvető hála, hogy életet adtak neked, hogy világra hoztak és egyengették utadat a legjobb tudásuk szerint. Mert amíg haragszol rájuk a múlt sérelmei miatt, addig nem tudod elengedni őket, addig ott lesznek ők is veled, mint egy seb a szívedben, amely folyamatos önostorozást eredményez.
Ők készítettek fel az Útra, minden eléd állított akadállyal erősítettek téged, mert különben elvesztél volna, és hát gyökerek nélkül nem tudsz hatalmasra nőni.

Réges-régen élt egyszer egy öreg favágó a fiával. Nagyon szegények voltak, de volt egy csodaszép, hófehér lovuk.Mindennap elment a két férfi az erdőbe, tüzelőfát szedegettek, majd fillérekért eladták a faluban. A falu népe a fejét csóválta ezen.„Öregapám” – mondogatták neki:
- Miért nem adod el a lovadat? A gróf egy vagyont ígért érte. Úgy élhetnél a fiaddal, mint egy fejedelem.
- Reménytelen ezekkel az emberekkel. Mindig ugyanazt fújják” – gondolta az öreg magában.

A tarka girlandok között csillogó szikrát szórtak a hópelyhek a karácsonyi fényben, embertömeg hömpölygött az ünnepi forgatagban. Egy szőke kislány hosszú kabátjában a játékbolt kirakata előtt tétován megállt, szétnézett, mintha keresne valakit. Senkinek nem tűnt fel az egyedül kóborló gyermek.
Várt egy kicsit, majd a kirakathoz lépett, s homlokát a hideg üveghez tapasztva rácsodálkozott a mozgó figurákra. Az egyik eladó észrevette és mosolyogva ki intett a kislánynak.

Nyugtalanul aludt az éjszaka a nagy bükkfa. Nem is aludt jóformán, csak sóhajtozott. Alig várta, hogy megvirradjon, hogy szétnézhessen a tájon.
Hunyorogva nézett szembe a kelő nappal.
– Bikmakk, bikmakk! – ébredtek a mókusok is vígan ugrándozva. 
Maga alá tekintett az öreg erdő. S hát mit kell látnia: csupa makk, frissen hullott bükkmakk az avar. Annak örültek úgy a mókusok.
– Bikmakk, cseremakk, mogyoró! – ujjongták a mókusok.
S az öreg erdő látta, hogy magányos társa, a tölgy is, amott a tisztáson, tanácstalanul tekint körül.

Egy alkalommal a kislányom, Alexandra, kint játszott az udvaron, miközben egy mondókát mondogatott: „Gumiból vagyok, a ragasztó te vagy.

Bármit mondasz, rólam lepattan, s rád ragad!” Először csak magamban kuncogtam, amikor meghallottam, de aztán rájöttem, hogy mekkora igazságot rejt magában ez a régi angol mondóka. Ha mi felnőttek komolyan vennénk a szavait, nagy szolgálatot tennénk magunknak.

Természetesen mindig meg kell fontolnunk az általunk tisztelt emberek konstruktív kritikáját, azonban soha nem szabad hagynunk, hogy bárkinek a negatív szavai lerombolják a személyiségünket, vagy visszatartsanak attól, hogy használjuk az ajándékainkat és a tehetségünket.

 Gyerekkoromban, az alsórácegresi nagyszederfa alatt hallottam egy történetet. Nem hinném, hogy abban a pillanatban, amikor elhangzott, megértettem volna minden ága-bogát. De a gyerekkorban hallott történetek együtt növekszenek velünk: virágot hoznak, kiteljesednek, gyümölcsöt érlelnek. Semmi más nem kell hozzá, csak meg kell őrizni őket. Én őrizgettem máig, éppen itt az ideje, hogy elmondjam.

Élt Rácpácegresen két család. Rácegresiék és Pácegresiék. Mind a két családnak tizenkét fiúgyermeke volt, úgy nagyjából egyidősek.

 

Ne bújj mosoly mögé, mondd ki, amit érzel!
Hiába a látszat, ha ezer sebből vérzel!
Legalább magadnak valld be, ami fáj még,
lelkeden nem  segít egy ócska színjáték!
Könnyezd meg bánatod, sírd csak ki magadból,
meríts kellő erőt a tapasztalatból!
Bocsáss meg szívedből, annak aki bántott,
vesd le a haragot, mint egy rossz kabátot!

Ha kisírtad magad, ha elmúlt a bánat,
tedd, amit a bölcsek ilyenkor csinálnak:
Próbáld a sérelmet, mint elmúltat nézni,
s akarj egy vidámabb percet felidézni!

Esős, borongós idő, búsan szemerkél az eső. Egyre jobban közeledik az ősz.  Aranyba öltözöttfák, ködös , hűvös reggelek várnak ránk. Jól esik  egy jó meleg tea mellett elüldögélni, egy jó könyvet olvasni, zenét hallgatni, elmerengeni az életünkön, vagy  összebújni azzal, akit éppen szeretünk. 

Első ránézésre sokan plüssállatnak nézik az aprócska lovat, aki a Koda nevet kapta. Melbourne-ben él egy állatkórházban. Koda a fajtáját tekintve amerikai miniló, tehát eleve nem nő meg túl nagyra, de ő egyébként is törpe, azaz a fajtatársainál is kisebb testű. Mérete miatt természetesen megkülönböztetett figyelem jár neki. A 35 kilós lovacska jól érzi magát oda kint, de az épületek belsejét is szívesen felderíti, senkit nem lep meg, mikor időnként ellenőrzi, van-e valami finomság a számára is a hűtőben.

Nusi néni kiabál. Kiabál, mintha csak a világvége jönne. Nyakában zsinór, a zsinór végén szobakulcs, a szobakulcs a zárban, Nusi néni meg ezek között kifeszülve, halálos rémületben.

   A tudósok becslése szerint ie. 13000-ben már készültek barlangrajzok, melyek ezt a tevékenységet ábrázolják. A nepáli kultúrának évezredek óta része a méz begyűjtése.  Számos nepáli falu megélhetése a méhektől függ. Az országban él az egyik legnagyobb méhfaj, a himalájai méh. Ezek a méhek a sziklafalakra építik kaptáraikat, ezért a vadászoknak kötelekre, létrákra és kosarakra van szükségük, a földről pedig füsttel próbálják elkábítani őket.  A betakarítás általában évente kétszer történik meg.

Egy ember elment levágatni a haját, és megigazíttatni a szakállát. 
Ahogy a fodrász dolgozni kezdett, kellemes beszélgetésbe elegyedtek. 
Sok mindenrol szót ejtettek, különféle területeken. 
Végül szóba került Isten is, mire a fodrász határozottan kijelentette :
- ,,Én nem hiszem, hogy Isten létezik."
- ,,Miért ilyen biztos ebben ?" - kérdezte a vendég.
- ,,Nos, csak ki kell nézni az utcára, hogy mindenki megértse, 
miért nem létezhet Isten. Most mondja meg oszintén, ha Isten létezne, 
hogy lehetne annyi beteg ember a világon ? 
Hogy is hagyhatnának el szülok gyerekeket ? 
Ha Isten létezne, se szenvedés, se fájdalom nem lenne. 
El nem tudok képzelni egy szeretettel teli Istent, 
aki lehetové teszi mindezt körülöttünk."

A vendég gondolkodott egy kis ideig, aztán úgy döntött, 
hogy nem válaszol a fodrász feltevésére, mert nem akart vitába keveredni.

A boldogságért olykor keményen meg kell dolgozni. Olyan ez, mint otthon rendben tartása – meg kell őrizni az értékeket, és a szemetet ki kell dobni. Az egyik ember a szép kilátást veszi észre, a másik a koszos ablakot. Te választod meg, hogy mit látsz és mit gondolsz.

Kazantzakis egyszer azt mondta: “Ecseted és festéked van. Beléphetsz a menyországba, ha megfested.”

“Te magad vagy az az erő, amely életre hívja a történéseket – a jót, a rosszat egyaránt.

Volt valaha négy ember. Úgy hívták őket, hogy MINDENKI, VALAKI, BÁRKI, és SENKI. Akadt egyszer egy fontos elintézni való! MINDENKI biztos volt abban, hogy azt VALAKI elintézi. Egyébként BÁRKI elvégezhette volna, de SENKI nem tette meg. VALAKI ezért méregbe gurult, hiszen ez MINDENKI kötelessége lett volna. MINDENKI viszont azt hitte, hogy ezt BÁRKI elvégezte és közben SENKI sem vette tudomásul, hogy azt MINDENKI elvégezhette volna. A mese úgy végződött, hogy MINDENKI hibáztatott VALAKIT, azért, amit BÁRKI megtehetett volna, de SENKI nem tette meg!!!!

 Amikor hallgatod az Éjjel Nyíló Rózsát, zenét hallgatsz, a legszebbet a világon.
Amikor beszél hozzád, szíved örömmel telik meg, mert ez a te igazi világod, ebben vagy otthon, ehhez simul tested-lelked.
Dédelget, elringat ez a világ, szemed megnyitja a másra, mindarra, ami túl van a testen, túl az anyagon, túl a földön, túl a csillagokon.Ha odamész hozzá és megérinted a szirmait, mindez a tied lehet,
mert a Rózsa azért él, hogy te is éljél,
azért virágzik, hogy te is virágba borulj,
azért nyújtja feléd titokzatos-szép szirmait,
hogy szolgáljon, hogy elvigyen, messzire, túl mindenen.Bánatot.

Künt őszi szélben hull a lomb remegve,S nehéz cseppek verődnek ablakodhozS te nyűtt levélkéket böngészve gondolszEgyetlen órán teljes életedre. Sok édes semmit tékozolva hordozA múltad; ajtód nem nyílt, bárki verte,De jobb is így a tűznél szenderedveMélázni, míg künt nyirkos szél sikoltoz. Így nézek én is gondjaimra itt benn.Szívemhez ó-mesék tündére járul- Körül köd ül, gomolyog mind telibben. Suhogás zizzen, omlik egy ruhárul.Padlómra lenge lábak lépte libben,S szememre két lágy, hűs kezecske zárul.

Kellemes szep oszi hetveget kivanok mindenkinek!

Nem sokan vállaljuk be, hogy az ősz a kedvenc évszakunk, van, aki a tavaszra, van, aki a nyárra esküszik. Az egyre hosszabbodó éjszakák, a sűrűn zuhogó vagy órákon át vigasztalan egyhangúsággal ömlő eső, a sorozatos meghűlések, amik az egész családot sújtják, nem hozzák közelebb hozzánk ezt az időszakot, de talán a következő képek igen. Az őszi verőfényben fürdőző városok és tájak különleges hangulatot árasztanak, a csodás színekben pompázó természet pedig az ősz szépségét hirdetik.

Ma szavaz Skócia a függetlenségéről.

A Felföld Skócia legrejtélyesebb, legtitokzatosabb vidéke.

https://www.youtube.com/watch?v=ZI1gXf3lVFs

http://travelvinpet.blogspot.hu/2013/05/a-skot-felfoldon.html

Lehet egyszerű vagy elképőesztően bonyolult: a nyár legkreatívabb asztali díszítése a dinnyefaragás.

 Ha tetszik, lájkold, és oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz a Szem-Szájnak Facebook közösséghez, vagy csatlakozz a több mint huszonhatezer főt számláló közösségéhez a Toochee rajongói klubhoz, mert sok mindent csak ott, vagy azon keresztül találsz meg.

Egy kis kézügyesség és fantázia, és egy ananásszal is fel lehet dobni az asztalt.

 Ha tetszik, lájkold, és oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz a Szem-Szájnak Facebook közösséghez, vagy csatlakozz a több mint huszonnégyezer főt számláló közösségéhez a Toochee rajongói klubhoz, mert sok mindent csak ott, vagy azon keresztül találsz meg.

Zelk Zoltán
Ez már az ősz..

Ez már az ősz. Itt-ott még egy tücsök
dalt próbál szegény, a füvek között.
Szakad a húr, szétfoszlik a vonó -
nem nótaszó ez már, de búcsúszó.

Ez már az ősz. Borzongva kél a nap.
Közeleg a rozsdaszínű áradat.
Átzúg kertek, erdők, hegyek fölött -
elnémul a rigó, el a tücsök.

Mily korán jő, mily korán tör felénk -
hogy kortyolnánk még a nyár melegét!
Be üres is volt idén a pohár,
be hamar elmúlt ajkunktól a nyár!

S hallod, ők is, hogy szürcsölik a fák
az őszi ég keserű sugarát.

Drága Editke ...Eljejtve volt a neved ,de annál nagyobb szeretettel kivánunk névnapodra örömökben boldog napokat , ne aludjon ki szivedből a szeretet .

Szeretettel minden klubtag nevében .

Baráti üdvözlet Mindenkinek

Kellemes utazast kivanok /etelben/!

A címben szereplő felszólítás számos módon értelmezhető. Vonatkozhat valamiféle gasztro-bíznisz indítására, különböző nemzeti ételkülönlegességek fogyasztására és persze úgyis, ahogy Anna Kevile Joyce és Agustín Nieto értelmezte.

Az ételsztájliszt-fotós páros, egy-egy kelet-európai nagyváros jellemző motívumát alkotta meg különböző élelmiszerekből. Például Budapest esetében ez a motívum a Duna, mely náluk nem kék, de azt hiszem ezen az aprósággal nem kell sokáig foglalkoznunk.

Szep estet kivanok mindenkinek!

Wass Albert :
Leszállt az alkony


Leszállt az alkony s egy gyenge szellő
Tündér-rózsát hintett az égre,
Fülembe suttogott egy bús mesét,
S tova libbent a messzeségbe...
.
Egyszer, régen, mikor még volt öröm,
Egy tündér élt nyíló rózsák között,
Alatta vígan csillogott a tó
S a zord szikla bíborba öltözött...
.
Ha jött az est, ott dalolt a szellő,
A bércen harsogott a vad patak,
S a szellő halk suttogása mellett
Táncolt a köd, s az ezüst holdsugarak...

Gyermekkoromban baseball-oztam, és mindig az volt az álmom, hogy egy rangos csapat tagja lehessek. Eljött a válogatás napja. Soha nem felejtem el. Az edző mindenkit a tornaterembe hívott, és elkezdte egyenként szólítani a neveket. Minden alkalommal biztos voltam benne, hogy az én nevem lesz a következő, vagy az azután következő…

Minél több név elhangzott, annál kisebbre mentem össze. Végül elérkezett az utolsó névhez. Nem az én nevem volt… Nagyon csalódott voltam.

Igaz történet: Otthagyott a beteg magzatommal. Bízhatok benne?

• 2014.09.15.

Nem tudtam, inkább éreztem, hogy ennél a férfinél nem stimmel valami. Gondoltam, annyi baj legyen, senki sem tökéletes. Kisvártatva összeomlott az életem.

 Köszönöm a kedves barátságot. A barátság a legszebb szerep az életben mely egy álom, a sötét erdőben megleled a fényt amit a szívedben tölt ki, azaz ember aki a legfontosabb az életedben. Egy leírhatatlan, megfoghatatlan érzés, ami végigkísér az egész életedben melegséggel tölt el, mert egy  jó barát vagy.

Szeretettel vagyok irántatok.

 Abgyolok vigyázzon rád.

Ha közelebbről megvizsgálunk egy homokszemet, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy mennyire egyedi és megismételhetetlen minden egyes darab. Ezeket a bámulatos képeket Dr. Gary Greenberg készítette, aki 33 éves koráig fotózással foglalkozott, majd orvosbiológusként ledoktorált és szabadalmaztatta a nagy felbontású 3D mikroszkópot. Greenberg nem tudott szabadulni egykori imádott hobbijátol, így – ötvözve régi és új munkáját – elképesztő fotósorozattal rukkolt elő.

  Hoztam egy tanulságos igaz történetet. Van egy mondás, mely szerint a legszegényebb ember is boldog, ha elégedett. Tudjuk, mert megtanultuk: fájhat az, ami nincs, de attól még nem lesz. Az önsajnálat csak lehúzza az embert.
A spirál felfelé fordításához a kezdőpont mindig az elfogadás. Elfogadni a helyzetet olyannak, amilyen, és "újratervezés indul " jelszó jegyében erről a kezdőpontról indítani a nyílvesszőt a célunkat jelölő kör közepébe. Jó ideje már annak, hogy jókívánságaimban helyett kapott a "kívánom, hogy légy boldog és mindig elégedett", mondatrész is.

Egy kisfiúnak az édesanyja meghalt, egyedül maradt az apjával. Az apa szigorú ember volt, nem engedte gyermekét szabad útra, gondolata, akarata szerint. Ez a gyermek 15 éves korában megszökött. Azt mondta, nem tudok így élni, önálló akarok lenni. Nekem ne parancsolgassanak. Ez a fiú 25 éves korában belekerült egy, az uralkodó elleni lázadásba a középkori Franciaországban. Az összeesküvésben tíz fiatalember volt.

 SZERETET TESZT:

Ha kíváncsi vagy, hogy állsz a szeretettel, folyamatosan figyeld magad, és tedd fel a kérdést: Hogy állok az elfogadással, a másság elfogadásával? Hogy állok az odafigyeléssel? Mennyire tudok figyelni a körülöttem levő emberekre, történésekre? Ahogyan a kisgyereknek könnyű szeretni a fagylaltos bácsit, neked is könnyű szeretni az olyan helyzeteket/személyeket akik folyton azt igazolják vissza számodra, ami érzékszerveidnek a legkellemesebb.

A PILLANAT

Egy pillanat az élet ,miért hagynád elveszni

A feltörő  sötét éjszaka világában

Egy pillanat  mert,  az egy égi áldás néked ,

Rég várod a fennvalót hogy segitsen rajtad ,

Egy pillanat mely átsuhan agyadon ,

Jöhet tűz,víz ,vihar a fejed fölé

Átok ,áldás  szenvedély az élet vizéből,

Egy pillanatnyi boldogság mely megérint téged ,

Egy pillanat mikor a hold  rád ragyog az éj leple alatt ,

Megcsillan szemed a kék fénye mögött ,

Sötét a messzesség a csillagok ragyogása

Egy pillanat a csillagok lehullása ,

Egy pillanat mely elszáll a fejed fölött

Milliónnyi életet hagyva  maga mögött,

Mint szárnyaló madár röppen az égen ,

Egy pillanat ami elhagy ,szebb a túlvilági élet.

DRÁGA ENIKŐ !!!!

EZ A NAP LEGZEN KÜLÖNLEGES MELYEN CSAK A SZERETET VESZ KÖRŰL 

 A NÉVNAPOD ALKALMÁVAL ,E RÓZSASZÁL MONDJON EL MINDEN SZÉPET ,LEGYEN A SZIVEDBEN BÉKESSÉG ,A LELKEDBEN ÖRÖM ,HOGY MÉG SOKÁIG KÖSZÖNTHESSÜK EGYMÁST ILYEN SZÉP NAPON ....

Szeretettel és őszinte öleléssel a te barátnőd Gizike .

EPERFA

Eperfa tövét kivágom,

Szívemet odatemetem,

Rejtse el a föld mélye,

Ne gyötörje szerelem.

Szerelmes szívvel jártam

Emberek között,

Szerelmet koldultam-hiába,

Kopogtattam ajtódon szerelemre várva.

S minek a szív, valóban?

Eltemetni így fogom.

S akinek nincsen szíve,

Őt nem éri soha fájdalom.

Ugye nem feledsz el engem?

S emlékszel rám, ha mondják nevemet?

Én emlékszem rád.

Mikor nevedet hallom, vérbe borul az arcom.

Utamat most nem találom,

Lábam alatt sötét árok,

Bú szorítja a szívemet,

Míg a tiéd nem lelem.

Bércek, erdők szomorú hazája,

Mi von hozzád, mi von engemet?

Könnybe lábad a szemem pillája

S ajkamon sohaj a felelet.

Fájdalom von engemet te hozzád,

Legerősebb a láncok között;

Hadd csókoljam halovány szép orcád,

Hadd érezzek búban örömöt.

Itt születtem, bérceid növeltek,

Erdő és víz-zúgás ringatott,

Jó kedvemnek visszhangid feleltek,

Termő földed kenyeret adott.

A te völgyed, a Szamos vidéke,

Virág nyílott egykor ott nekem,

Tükrén játszik multam szép emléke,

Zúgásában sír a szerelem.

 Egyre többet kellene kézbe venni a levélgereblyét. Ma volt időm a kertben lenni, igaz a gereblyézés helyett csak úgy üldögéltem. Jó ott, a fejemet a keresztbe tett karomra hajtva.  A zsibbadás csak eleinte kellemetlen, később el lehet merülni benne. Ahogy a természet is befelé fordítja a tekintetét, úgy mi is jobban elkezdünk önmagunkra figyelni

A fák még tiltakoznak, nem akarják engedni, hogy az ősz felmásszon hozzájuk, nem akarják könnyen adni ékességüket.

Az ember azóta imádkozik, hogy tudatában van saját halandóságának. Túl azon az örök vitán, hogy létezik-e egy természetfeletti spirituális erő, túl a szabadgondolkodók és a vallásos gondolkodók vitáján, több tanulmány is arra jutott, hogy az imádkozásnak egyértelműen jótékony hatásai vannak az emberi elmére.

Clay Routledge pszichológus a Psychology Today című lapnak elmondta, az imádkozásnak az emberre gyakorolt hatásai tudományos módon mérhetők.

 Meleg Levegőcske egy csendes völgyben üldögélt. Mindenki szerette napfényszínű haját, simogató mosolyát.
     Az őszi szél neki hordta össze a lehullott színes leveleket.
     A völgyben álló házikók piros tetejét megcsillogtatta  a felszálló pára.
     A réten harmatos füvet legeltek az őzek.
     A mókusok a tölgyesben makkot gyűjtöttek és elrejtették az  avar alatt, aztán elfelejtették a rejtekhelyet és újabbat kerestek maguknak.
     Az emberek betakarították a kukoricát, a burgonyát és a répát.

AZ ŐSZ SZÉPSÉGEI

KÁNYÁDI SÁNDOR Nyugtalanul aludt az éjszaka a nagy bükkfa. Nem is aludt jóformán, csak sóhajtozott. Alig várta, hogy megvirradjon, hogy szétnézhessen a tájon.
Hunyorogva nézett szembe a kelő nappal.
– Bikmakk, bikmakk! – ébredtek a mókusok is vígan ugrándozva. 
Maga alá tekintett az öreg erdő. S hát mit kell látnia: csupa makk, frissen hullott bükkmakk az avar. Annak örültek úgy a mókusok.
– Bikmakk, cseremakk, mogyoró! – ujjongták a mókusok.
S az öreg erdő látta, hogy magányos társa, a tölgy is, amott a tisztáson, tanácstalanul tekint körül.

„Mindenki bírja a fájdalmat, kivéve azt, aki érzi." (W. Shakespeare)

"Ha segíteni már nincs mód a bajon, Adj túl minden keserves sóhajon. Ki azon jajgat, ami megesett, A régi bajhoz újat keresett." (William Shakespeare)

"Maradj a jelenben. Semmit sem tehetsz, hogy megváltoztasd a múltat, a jövő pedig soha nem lesz pontosan olyan, amilyennek tervezed vagy reméled. Fájdalmad, félelmed és dühöd, sajnálkozásod és bűntudatod, irigységed és terveid és sóvárgásaid csak a múltban vagy a jövőben élnek."
(Dan Millman - A békés harcos útja)

"A boldogság titkát, nem akkor lehet megtalálni ha többre törsz, hanem hogyha kifejleszted a képességet, hogy élvezd a kevesebbet."
(Dan Millman - A békés harcos útja)

"A világ egy iskola, és az élet az egyetlen valódi tanító.

Orsovai Mária : 
A kis viráglányka

Szomorúan tengette életét kis házában a hófehér hajú nénike.
Mióta meghalt a párja, azóta egyedül, magányosan teltek a napjai. Gyermeke nem volt. Kertjében szebbnél-szebb virágok nyíltak. Egyedüli örömét abban lelte, ha gyönyörködött ragyogó színben pompázó virágaiban.
Gondozta is őket nagy szeretettel. A környéken senkinek nem volt ilyen gyönyörű virágos kertje, mint neki. Színes pillangók, méhek szálldogáltak egyik virágról, a másikra.

A Máriákat köszöntjük nagy szeretettel a névnapjuk alkalmával ,

Legyen béke a lelketekben ,szeretet a szivetekben ,hogy még sokáig tudjunk találkozni ebben a kis közösségben .

A hazugság és az igazság között néha nagyon vékony határ húzódik. Vajon életképes lehet a kapcsolat, ami valótlanságra épült?

Sziasztok!

Az én történetem egy tipikus internetszerelem, ami sosem lett/ lesz valósággá.Akkoriban 14 éves voltam, szerettem chatelni néha-néha, de persze a sok perverz és egyéb alak miatt folyamatosan hazudtam mindenkinek, akivel csak beszéltem. Általában minden este mással beszéltem, így nem is igazán foglalkoztam a hazugságaimmal.

 Amikor a vízözön első napja végéhez közeledett és az eső csak nem állt el, Noé újra megkérdezte a hattyút, hogy nem akar-e beszállni a hajóba. A hattyú csak megbillentette a szárnyát és odavetette Noénak:

- Minek, hiszen eddig is a vízen éltem! Tudok úszni, mi történhetne velem?

A víz még negyven napig esett. Eltüntek a szárazföldek. A hattyú pedig csak úszott. És még ma is úszna, ha a hajóból kinnrekedt madarak nem nézték volna apró szigetnek és nem telepedtek volna rá.

Kellemes szep hetveget kivanok mindenkinek!

Ha majd az ősz,
összegyűjt minden bánatot, s vele
a lelkemet behinti csendesen:
eljössz-e vigasztalni, kedvesem?
Eljössz-e akkor simogató szóval,
mikor a lelkem többé nem nevet,
s mesélsz-e majd, mikor a könnyem éget,
hajnal-fényből szőtt, színes-szép meséket,
amiket egyszer én mondtam neked?
Ha akkor eljössz:
áld`ni fogom a lábaid nyomát,
s áldott legyen a rózsaszínű út,
az út, melyen menni fogsz tovább,
áldott legyen a szív, mely erre kerget,
s áldott legyen, áldott legyen a lelked,
legyen a boldog álmok temploma.

Teréz anya imája

Az emberek esztelenek, következetlenek és magukba fordulnak,
mégis szeresd őket!
Ha jót teszel, megvádolnak,
hogy önzés és hátsó gondolat vezérli cselekedeteidet,
mégis tégy jót!
Ha sikeres vagy,
hamis barátokat és igazi ellenségeket szerzel,
mégis érj célt!
A jó, amit ma teszel,
holnap már feledésbe megy,
mégis tedd a jót!
A becsületesség s őszinteség sebezhetővé tesz,
mégis légy becsületes és nyílt!
Amit évek alatt felépítesz,
lerombolhatják egy nap alatt,
mégis építs!

„Te nem egy sodródó falevél vagy, egy értelmetlen seb ezen a földön, hanem áldás és ajándék. (…) Legyél azzá, amiért születtél, merd vállalni önmagad, és boldog leszel!”

Ajándék! Annyira szép ez a gondolat: minden, ami van a Földön, minden Isten ajándéka. A szép kék ég, a két kezünk, az élet maga, minden-minden Isten ajándéka.

Olyan jó ezzel a hittel nézni a körülöttünk lévő dolgokat, személyeket, mindent. Végül is lehetne fekete és fehér a világunk, mint a régi televíziókban, akkoriban úgy is megértettük a filmeket.

Tiszta konyha, csillogó edények, makulátlan fürdőszoba, baktériummentes mellékhelyiség, fényesen csillogó bútorok, műillatú mosott ruhák… de milyen áron?

Reklámok százai hirdetik a jobbnál jobbnak kikiáltott különféle tisztító-, fertőtlenítő-, mosogató-, és mosószereket, a lehetséges „mellékhatásokról” azonban hallgatnak. Nem árt, ha ezekkel is tisztában vagyunk, mielőtt belevágunk a karácsonyi nagytakarításba!

Bár a kemikáliák otthonunkat ragyogóvá teszik, közben szennyezik a környezetet, és egészségünket is károsítják a bőrön át felszívódva, vagy belélegezve.

Nem mindegy milyen kapcsolatban élünk. Azok a szerencsések ugyanis, akik a boldog házasságra szavaztak sokkal tovább élnek. Hogy miért van ez? Most eláruljuk!

A házasság intézményét egyre kevesebben tartják népszerűnek. Elég sokan gondolják úgy, hogy felesleges összaházasodni, hiszen anélkül is élhetnek együtt.

A GYŐZELEM

Jó néhány évvel ezelött a seattle-i paralimpiai játékokon kilenc atléta (akik mind mentálisan vagy fizikailag sérültek) felállt a 100 méteres futás startvonalhoz. A pisztolylövés elhangzásakor elkezdődött a verseny, ahol (bár nem mindenki a lábán futva) törekedett a beérkezés és a győzelem reményében.
A nagy igyekezetben egyszer csak az egyik fiú elesett az aszfalton, és jó néhányat bukfencezett, majd elkezdett sírni.
A többi nyolc versenyző hallotta a sírást, lelassított és hátranézett.

E RÓZSASZÁL

  Hervadásnak indúlt e rózsaszál ,

  Nem birja cipelni továbbra a terhét ,

  Lehorgasztja a szája szélét ,az illata is tovaszállt , Elbucsúzik fűtől –fától ,főleg a szűlő anyjától ,

 Ő még tartja magát ,a hideg ellen dacolva vár ,

  Büszkén tartja a testét ,barnára festi a levelét ,

Igy alussza álmát ,míg ki nem piheni fáradalmát ,

Nem sokára jön egy szellő ,ki az alvó álmából felkelti,

Igy forog ez mint a ringispir ,ki tudja még hogy meddig él ?

Bizony, jól olvastátok, újabb szerelemnek lehetünk tanúi: a klasszikus zserbó és a sajttorta egybekeltek. Mivel külön-külön is imádom őket (és ki nem?!?), gondoltam együtt csak még jobbak lehetnek. És tényleg! Zseniális! Benne van minden, ami a zserbóba kell: dió, baracklekvár, csoki – és mindez egy sajttortás formátumban.

A múltkor, amikor már tudtam, hogy két lejárandóban lévő mascarpone vár otthon (és amiből a csokis sajttorta is készült), hazafelé jöttem kocsival, és azon ötletelgettem, hogy milyen sajttortát kéne csinálni.

  Arany János

 Nem kell dér... Nem kell dér az őszi lombnak,Mégis egyre sárgul:Dér nekűl is, fagy nekűl is,Lesohajt az ágrul. Nem kell bú az aggott főnek,Mégis egyre őszül:Bú nekűl is, gond nekűl isNyugalomra készül. Hátha dér-fagy, bú-gond érte,Ősze is már késő:Hogy' pereljen sorsa ellenA szegény lomb és fő!...

Áprily lajos
 Ősz

 Most már a barna, dérütötte rónánmulandóságról mond mesét a csend.Most már szobádba halkan elvonulhatszs hallgathatod az álmodó Chopint. Most már a kályhatűz víg ritmusáramerenghetsz szálló életed dalán,míg bús ködökből búcsút int az erdő,mint egy vöröshajú tündérleány.

Szivárvány Eukaliptusz- a Föld legszínesebb fája

Az “Eucalyptus deglupta” vagy más néven a szivárvány eukaliptusz a Föld legszínesebb fája. A színpompás fa olyan mintha valaki összefestette volna, de ezek a színek mind természetesek. A szivárvány eukaliptusz a Szunda- és a Fülöp-szigeteken növő indonéz gumifa (Eucalyptus deglupta) kérge zöld alapon hosszanti vörös csíkokkal tarkított. Az egyes fajokat a virág színe és formája mellett gyakran a kéreg jellegzetes színmintája alapján határozzák meg.

A vörös virágtenger partjain Újra csodálatos tájakra viszünk titeket, ezúttal a kínai Liaohe folyó vörös deltájába, ahol tűzpiros színben pompázik a táj. 

A Liaohe folyó deltájában, a kínai Panjin várostól mintegy 30 kilométerre, délnyugatra található a vöröslő virágstrand. - forrás: flickr.com/photos/mijia/

Egy haszontalan tengeri növény színezi át a partszakaszt, ami a szikes talajban nagyon jól érzi magát - forrás: flickr.com/photos/iqing

forrás: flickr.com/photos/tintori

A helyszín Panjin, Liaoning, Kína - forrás: Kirsten Wong - flickr.com

fotó: Douglas Du - flickr.com

fotó: Douglas Du - flickr.com

fotó: Douglas Du - flickr.com

forrás: panoramio.com

forrás: flickr.com/photos/mijia

Címkék: piros, utazás, külföld, tengerpart, Kína

Akik 1982 elött születtek

Volt egy öreg, gazdag ember, aki egyedül lakott a házában. Egy nap nagy esőzések voltak a faluban, és a ház falai megroggyantak. A gazdag ember fia ezért ezt tanácsolta apjának:
-Apám! Sok kincsed van, és ezt az emberek is tudják. Javítsd meg a házad falait, nehogy kiraboljanak!
Aznap találkozott a szomszédjával is, aki szintén figyelmeztette:
-Rólad az egész falu tudja, hogy gazdag vagy. Én a helyedben sürgősen megjavítanám a házat.
A gazdag ember el is döntötte, hogy másnap első dolga lesz, hogy nekilát a munkáknak.

 Előfordul, hogy nem érezzük értékesnek, nem érezzük elég jónak magunkat. Sokszor a nyomás, hogy tökéletesek legyünk, a saját téves elképzeléseinkből ered. Azt gondoljuk, ha elég tökéletesek leszünk, akkor majd elfogadnak minket.

Azonban, Isten nem a tökéletességet keresi bennünk, hanem azt akarja, hogy elfogadjuk tökéletes szeretetét. Először is meg kell értened, hogy szeretete nem a teljesítményeden alapul, hanem azon, Aki Ő. Ő soha nem változik, ahogyan a szeretete sem.

Egy ausztrál vidéki város kórházának idősotthonában elhunyt

 Nem tudod mihez kötni, nem tudod honnan és miért, de egyszer beléd mar az érzés. És ez az érzés azt mondja: Tedd! vagy éppen Ne tedd! Ostobaság lenne nem hallgatni rá, mert nem véletlen, hogy pont most mondja, pont ezt.  A megérzésekről Az intuíció egy olyan képességünk, mely által megsejtünk, gyanítunk valamit, és ennek köszönhetően fel tudjuk ismerni a dolgokban rejlő lehetőségeket, okokat, titkos rugókat.

 ...

elengedlek...

most menj,
s ha messze jársz is,
azért üzenj,
mert én itt maradok,
nem mozdulhatok
ez a dolgom:
várakozok
a télre,
a fehérbársony létre,
míg te a messzeföldet járod...
itt várok rád,
hogy visszatérj,
mert én anyád vagyok,
s szerelmes párod...
mesélj majd,
merre jártál
s hogy te is úgy vártál
engem,
mint én téged?
számoltad-e a perceket?
s amikor álmodtál
virágos rétet,
emlékeztél-e rám,
ki e rét fölé borúl,
ki alatt hűs az árny
és megpihen a vándor,
ha az est ráalkonyul?

A szeretet határai

Míg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ és vonalakat karcolt az autó oldalára.
Haragjában, a férfi megfogta a gyermek kezét és többször ráütött, nem ismerve fel, hogy a francia kulccsal üti.
A kórházban a gyermek elveszítette az összes ujját a törés miatt. Mikor a gyermek meglátta az apját, szemében fájó tekintettel kérdezte: “Apa mikor fognak visszanőni az ujjaim?”
Az apa felismerve tettének súlyát, szólni sem tudott.

 „Sokszor és sokat nevetni; elnyerni az intelligens emberek megbecsülését, a gyermekek ragaszkodását; kivívni az őszinte kritikusok elismerését és elviselni a hamis barátok árulásait; örülni a szépnek, megtalálni másokban a jót; jobbítani egy kicsit a világon – egy egészséges gyerekkel, egy parányi kerttel vagy azzal, hogy biztos lábon állva élsz; tudni, hogy legalább egyvalaki könnyebben lélegzik, mert te voltál. Ez a boldogulás, ez a siker.”
Ralph Waldo Emerson

„Ez a végső mentőöv: mindenki vigyázzon arra, hogy a saját története szép legyen.

                                                        „Hervad már ligetünk, s díszei hullanak,
                                                         Tarlott bokrai közt sárga levél zörög.
                                                      Nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatok
                                                               Közt nem lengedez a Zephyr.”
                                                                (Berzsenyi Dániel – A közelítő tél)

                                                Sarkadi Sándor: Lomb lehullott, mák kipergett

                                                     Lomb lehullott,
                                                      mák kipergett,
                                                      őszi ágat szél diderget.

 "A kapcsolatok zöme azért megy tönkre, mert nem bírjuk ki egymás természetét. Irritál minket. Sokan úgy mennek bele egy párkapcsolatba, hogy "majd megnevelem". Felejtsd el! Nem tudjuk egymást megváltoztatni. Minden szokás előbb-utóbb jellemmé válik, s azt nagyon nehéz megváltoztatni. Újjá kellene születni hozzá, s ez nagy ritkaság. Egyet tehetsz érte: hogy szereted."

"Nők nélkül mi férfiak hajléktalanok vagyunk. Egy ideje megtanultunk egyedül, nő nélkül élni, de ilyenkor csak lakásunk van, nem otthonunk."

"Olyan lángot gyújts a szívedben, amelyet nem képes elfújni az a szennyes szélvihar, amelyben élsz!"

"Ha az embert az elképzelhető legnagyobb sorscsapás éri, vagy belevakul, vagy látóvá válik.

Történt egyszer, hogy egy fiatalember elment a helyi ékszerészhez és megkérte, tanítsa ki őt a szakmára. Az ékszerész nagy elismertségnek örvendett és otthonosan mozgott a szakterületén. Igyekezett hát lerázni a fiatalembert, mert attól tartott, hogy annak úgysem lesz elég türelme kitanulni ezt a szép, de nehéz szakmát. A fiatalember esedezni kezdett, hogy legalább adjon neki egy esélyt. Végül a mester beadta a derekát, és így szólt az ifjúhoz:

– Holnap reggel itt találkozunk.