Szegényt ha látsz, ne fordulj el tőle,
Szegd meg a kenyered és adj belőle.
Ha könnyet látsz, törüld le menten,
Ne légy fukar a várt könyörületben.

Mulandó minden, buborék és pára,
Ne adj, ne hajts a szerencse szavára.
Jólét, öröm: árnyék a tenger habján,
Ujjong a kapzsi téves hitet vallván.

Egy rezdülése a nagy mindenségnek:
S a földi kincsek holt-hamuvá égnek.
Az örök forrás él mindenek felett:
Az ember-szeretet.

Illatos már az orgona virága,
Téged láttalak meg először, mikor jöttem a világra.

Sárgállik az aranyeső, bokorban,
Anya volt az első szó, amit kimondtam.

Réten fehérlik a százszorszép,
Te voltál az első, kihez lábam lép.

Rózsa tövise ne vegye el kedvedet,
Most is látom féltő tekintetedet.

Csilingeli harangvirág bimbója:
Legyen örökké május első vasárnapja.

Tavasszal nő a piros tulipán,
Köszöntelek Édes-kedves Anyukám.

https://www.youtube.com/watch?v=LCULe58WXuA&feature=share

Tudod, hogy a természet mily csodás? Csupa-csupa gyémántragyogás! Szeretettel meghívlak egy kirándulásra, az őszből a télbe, majd a tavaszba, majd a nyárba, végül pedig gyönyörködhetünk a vízesések szépségében is.

Változik az élet, múlik az idő,
Változnak az emberek, múlnak az életek.
Egy valami nem változik, egy mi örök,
A lélek-tükre, mi az ember szemében pörög.

Mindenki mást, mindenki máshogy éli,
Mindenki máshogy, mást szeretne elérni.
Kinek összejön, kinek nem vagy talán félig,
Egy itt is közös, az álmokat megvalósítani.

Sokan nem becsülik az életet, nem tisztelik,
Nem fogják fel értékét, megannyi varázslatos élményét.
Rengeteg kisbaba, kisgyerek ki élne-halna,
Hogy egy napig a teljes életbe belekóstolhatna.

Aranyosi Ervin: Virágot a virágnak

Virágot hoztam, – kis virágom,
– virágot szedtem én, neked!
Aki adja és elfogadja,
hidd el, rossz ember nem lehet.
Ez jelzi szívünk tisztaságát,
nem kellenek a “nagy szavak”!
Kifejezi a szívünk vágyát,
s ezzel játszani nem szabad…

Aranyosi Ervin © 2014-04-28.
A versek megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Vargáné Éva

Gólyamadár kecsesen
lépdel a mocsárban,
nézelődik:
"Mit vigyek ma haza, vacsorára?"
Várja őt a párja,
és négy fiókája,
kiknek fekete kis csőrük
mindig ki van tátva.

Egyikük vizet kér,
a másik békalábat,
még szerencse,
hogy itt a lápon
jó nagy a kínálat.

Fel is nőnek, egykettőre...
szárnyat bontanak,
s nyár végén mindahányan
útnak indulnak...

Várja őket Afrika,
hol meleg van, s nincsen tél.
Ha itt a tavasz, remélem,
minden gólya visszatér!

Gősi Vali

Arany lángolással

Már fény töri át szobám ablakát,
minden hajnalt megszépít, megáld.
Pirkadatkor végre felderül
bánat-szürke álomból a csönd.

Tűnik a sok sötét látomás,
otthonom sem puszta ház csupán.
Közel hajol hozzám a végtelen,
könnyeimen fényvirág terem.

Az égen szürke felhők foszlanak
- fényes szárnyú főnixmadarak -
feltámadnak halott hamvakon