Év vége

Elérkeztünk hát az esztendőnek végére,
Kívánok Nektek s mindannyiunk részére:
Áldást, békességet 2011-nek évére!
Fizetésünk több legyen, mint sokaknak az éhbére,
Ne legyünk magunknak s másoknak se terhére!
Legyen minden ember Másiknak a testvére,
Üljünk minden reggel saját magunk hévére!
Ügyeljünk útjaink helyes megtételére,
Maradjon időnk kultúrára, ne csak mindig TV-re!
Legyen ruhánk nyárra, őszre, tavaszra és télére,
Igyunk pezsgőt mindenki egészségére,
Semmiképp mások sikertelenségére!

Aranyosi Ervin: Lics és Locs

Lics és Locs, a két boszorkány rosszban töri a fejét,
Csúffá teszi, latyakossá az emberek életét….
Locs csinálja a locspocsot, mikor olvad kint a hó.
Egyszer el is akadt benne szánjával a télapó.
Lics szeret sokat beszélni, locsi-fecsi, csupa báj?
Locs is igen sokat locsog, pletykálkodó buta száj.
Ahogy beszél csak úgy fröcsög, mint a latyak szerteszét.
Okoskodik, villogtatja mások előtt az eszét.
Ha végre egy kis hó hullik és a földet elfedi.

Ünneplő ruháját
a szív magára ölti,
ember a karácsonyt,
megtisztulva tölti.
A hétköznapi lelkek
megtelnek békével,
egymás iránt érzett
szívszeretetével.
Kár, hogy csak ilyenkor
mozdul meg a lélek,
csak ilyenkor zendül
ajkunkon az ének.
Ilyenkor látjuk csak
a nyomorúságot,
ilyenkor öleljük
az egész világot.
Pedig a világnak
a legszebb ajándék,
ha van bennünk részvét
és jobbító szándék.
Ezért a karácsony
sose érjen véget,
egész évben tanulj
könyörületességet.

BOLDOG;BÉKÉS;SZERETETTEL TELI KARÁCSONYI ÜNNEPET KÍVÁNOK MINDEN KEDVES KLUBTAGNAK!!

SZERETETTEL:Icu

Legyen minden nap karácsony...

Legyen minden nap karácsony,
minden óra a szereteté.
Legyen Béke a nagyvilágon.
Legyen a szíved mindenkié.

A mosolyod legyen a hírnök,
és bátran nyújtsd a kezed,
Szálljanak el a gond felhők,
fújja világgá szereteted.

Legyen végre az egész világunk
egy hatalmas nagy család
és öltöztessünk fel, amerre járunk
minden élő fenyőfát.

Ha már az ünnep édes estéjén,
Szépen terítve asztalod.
Ha szerény,vagy ínyenc ételekkel,
Kis családod köré csalod.

Ha karácsonyfának csillag fénye,
Varázsol édes álmokat,
S ha már kiváncsi kis kezek bontják,
A megbúvó ajándékokat.

Ha szived örömtől csordul,
S körben szerető család.
Csak egy percig gondol azokra,
Kik nem élhetik át e csodát.

Kik hátra hagytak egy életművet,
Meleg otthont álmokat.

Óh áldott tavasz merre jársz?

Pompád, virágod hol marad?

Oly nagy hatással vagy te rám,

úgy várlak. Késned nem szabad!

Vágyom enyhe illatra már.

A tél zordsága fáj nagyon.

Nélküled nem élek soká, 

ez árnyvilágot itt hagyom.

Jöjj hát, ne késlekedj, repülj!

Hagyd nekem friss fuvallatod!

Nincs időm. Ne legyek egyedül!

Beteg vagyok nagyon. Láthatod!

Óh kérlek, gyógyíts melegeddel,

ne takard előlem az éltető napot!

Óhajtalak, áhítalak szeretettel,

te jelented a múltat, mát...Holnapot...?

A halál, a veszteség érzése mindig fájdalmas, de különösen az, ha egy gyermek, számára a legfontosabbat - az Édesanyját - veszíti el. Történetünk kis szereplőjével éppen ez történt.

Mikulás napja előtt két héttel halt meg az Édesanyja. Az apukája próbálta félretenni az őt ért veszteséget, hogy a kislányának minél több vigaszt tudjon nyújtani. Megbeszélte hát egy barátjával, aki Télapóként egy közeli áruházban dolgozott, hogy legyen ebben segítségére.

Szállj, szállj magasra, szíveink reménye
Vezess el minket Jézusunk elébe,
Ragyogj előttünk fénynek oszlopával:
Szent bíztatással.

Hogy jó az Isten, ráüt a viharra,
Vidám szivárványt sző a borulatra;
Igéje napfény, az ragyog felettünk,
Mit félne lelkünk?

Óh jó az Isten, a mi sziklavárunk,
Nem tart soká már bűnben bujdosásunk.
Az ígéretnek földjére érkezünk,
Jézus az nekünk.

Õ lesz a váltság élet-birodalma;
Változz' örömre szívünk aggodalma.