Anya olvad.

Mindennap kellene mondanom,
hogy nekem te vagy a fény,
az életet adtad sa holnapot,
és csak én tudom, mi mindent még.

Bár nem kértem, de itt vagyok
s örülök, hogy te vagy az én anyám,
mellettem elsuhantak a tegnapok,
de még mindig vigyázol rám.

Néha, állva aludtál felettem,
s egybefojt a nappal az éj,
és én, igazán azt szerettem,
ha éreztem tested anyai melegét.

Közeledik a hétvége, és mint tudjátok, ANYÁK NAPJA van. Mindenkinek küldöm nagy szeretettel, ezt a gyönyörű verset, amit az interneten találtam.

Dsida Jenő: Hálaadás

Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat.
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad,
Köszönöm Istenem az édesanyámat!

                                    Az ében szerető.

Gyönyörű ében szobor a tested,
szárnyalni-lebegni hív ma este,
duzzadt ajkaid érintem lágyan,
nehezen türtőztetem már vágyam.
A gyertya lángja sóváran lobog,
fénye hajadon játszik, a vánkoson,
te mint egy fekete Istennő heversz,
hódolok s előtted térdre ereszkedek!

Gyönyörű fekete szobor a tested,
fehér lepedőn vár,csak engem,
a kéjitalát, ma fenékig ürítem,
fekete melleid ajkammal becézem.

                          Az öreg madár.

Az öreg madár borzasan gubbaszt fáján,
ezüstlánca béklyózza karmos lábát,
fejét cifra bőrsapka takarja,
néha összerándul halálosztó karma.
Tolla csapzott,kopott és színtelen,
élősködők kínozzák szüntelen,
már csak az emlékezés maradt neki,
fejét félrebillenti s lelkét röpteti!

Hajdanán szabadnak látta meg a világot,
szabad szél borzolta tollát,a pusztaságot,
erősödött szárnya és rettegett karma,
már fent köröz prédát kutatva.

                                    Vér,veríték,könnyek.

Minden vörös volt,hogy jöttél,
szoptál s feküdtél anyád verítékén,
már várta,hogy érezze testedet,
nézett s könnyes lett szeme.

Véres volt lábad mikor elestél,
ránéztél és kivert a veríték,
először láttad rubint cseppjeid,
könnyáztatta első sebeid.

A körmöstől vér serkent ujjadon,
a tudásért veríték a jutalom,
igazságtalannak tartottad ezt,
könnyed nyelted csendesen.

                A Fiúval beszéltem.

A Fiúval beszéltem megint a minap én,
Kérdeztem,hogy is van ez az olajfák hegyén?
Mindenkiért szenvedett-e s vállalta a halált,
A hosszú úton mi volt,mi a fejében járt?

Beszélt-e Atyával,ki teremtette a napot,
Mikor tudta Ő,hogy neki ez a sors jutott?
Íve miért szakadt s bírta egyedül a nagy sújt,
És ismétlődik-e az egyszer megtörtént múlt?

                             Condolkodom...

Balom államon,csak merengek
Azon,
Hol,merre tekeregnek a régvolt
Napok?
Merre van az egyszer volt kereszt
Súlya,
Hol van a véres töviskorona
Foltja?
Van-e még a kimondott szónak
Sója?
Koppannak-e a szavak a Golgotán
Újra?

S a stációkat mint Ő,végigjárják-e
Ma is?
Kezet kulcsolnak,még ha lélekben,
Te is?

 Pajkos szélfi.

A hajnal könnye még ragyog amott,
A pír már eltűnt a s vele a csillagok.
Az égkékítője biztos kiborult,
Sehol egy felhő,a nap lett az úr.

Kibújtál ruhádból,a zaj elcsitult,
Levél nem zizzent,a tücsök is elnémult.
Félénken a szellő simította vállad,
Porördög képében,csókolta a lábad.

Ledőltél a fűre,a pitypangok közé,
A tisztáson te voltál,és a pajkos szél.
Csodás testedet lágyan átölelte a nap,
Halmaid vakítottak a kék ég alatt.

Hamvasan.,

Szőkeséged nekem a búzamezőt
idézi,
mely termékeny, és maga a
nyár,
pacsirták hajnali trillája jut az
eszembe,
az örökké tartó beteljesülés s a
napsugár.

Szikrázó szemeidnek színe
kék,
mosolygós mint a tavaszi
égbolt,
de néha néha kavargó felhők
tarkítják,
bár ilyen s hasonló kataklizma
régvolt.

Ó és a nyakad, ívelt kecses
mint a törékeny minaretek,
s a vállad fehér gömbölyű,
Ki látja, megnézni kényszerül.

Most kérek...

Ritkán kérek tőled valamit,
nem szeretem,ha hallod sirámaim.
Ám,most sem magamért teszem,
hazám-e föld aggaszt engemet.

A balsors, már létünk része lett,
fordítsd felénk Uram tekinteted.
Hisz tiéd ez a karéj s a nép,
ki segít tán' magán, de téged kér.

Gyönyörű lenne s áldott-e hely,
de cenkek most a letéteményesek.
Hát adj jelt s némi biztatást,
a jajszavunk már obeliszkként áll.

 Ilyen az élet

Egyszer csak menni kell

Álmok és vágyak

Nyomtalan tűnnek el

De véget ér, a földi lét

S az ismeretlen vár reád.

Az élet játék

Hatalmas színpadon

Öröm és bánat

Elkísér utadon

S a gyertyafény a lelkedért

Világít majd a sírodon.

Élvezd ki hát

Élvezd ki hát

Az élet minden percét

Míg ragyog rád a napsugár

Élvezd.

Élvezd ki hát.

Világra jöttél

Ártatlan lélekkel

Küzdelem vár rád

És neked győznöd kell

Jó s a rossz,

Harcot vív a lelkedért

S te döntesz majd.

347sejak tinggal di Bandung saya jadi rajin baca rteiba sepak bola, khususnya sepak terjang PERSIB dan pendukungnya yg dikenal dengan nama BOBOTOH. Yang saya perhatikan, tidak semua pendukung ini benar2 mendukung' team nya kenapa? karena saat menang saja dielu-elukan, begitu kalah sumpah serapah dan hinaan dihujankan. Yang namanya supporter sejati harusnya ada saat ups and downs. Belum lagi kelakuan berbau anarkis dan rasis yang membuat masyarakat memilih tinggal dirumah saat ada tandang sepak bola.

Dsida Jenő: Húsvéti ének az üres sziklasír mellett
(részlet)

Lábadozó régi hitben
egész nap csak ülök itten.
Lelkemet nagy, jó meleg
szent fuvallat lepte meg,
lent az odvas, szürke barlang
mélyén muzsikál a halk hang,
ahogy könnyem lecsepeg.

Az én Uram újra él most,
országútján mendegél most,
áprilisban fürdik és
aranyozza napsütés,
ahol lépked, jobbra-balra
ezer madár fakad dalra
s ring, hullámzik a vetés.

folytatás...

Ma 104 éve született József Attila.

Ez a nap hazánkban a Költészet Napja.

Ebből az alkalomból köszöntök minden klubtagot az alábbi sorokkal:

József Attila: (Csak az olvassa...)

Csak az olvassa versemet,

ki ismer engem és szeret,

mivel a semmiben hajóz

s hogy mi lesz, tudja, mint a jós,

mert álmaiban megjelent

emberi formában a csend

s szivében néha elidőz

a tigris meg a szelid őz.

1937,máj.-jún.

Három kis nyúl ül a réten.
Mesebeli faluszélen.
Előttük egy halom tojás,
Húsvét táján ez így szokás.

Festék is van jócskán, bőven,
Fut az ecset tekergően.
Tojáson a színes csíkok
Olyan, mint a fürge gyíkok.

Nyúlapó is megjön közbe,
Leül köztük ott a földre.
Nagy bajuszát simogatja,
Tojásokat válogatja.

Szebb az egyik, mint a másik,
Nincsen, köztük mely hibázik.
Ügyes ez a három füles,
Nem lesz a tál sehol üres.

Jut is bőven minden házba,
Locsolóknak tarisznyába.

Társas játék. A játék neve: ÉLET.

Mindannyian ismerjük,többé kevésbé
szeretjük.Sokféleképpen játszhatjuk. Lehet
szellemi,fizikai,tudatos,tudatlan,érzéki vagy érzéketlen. Mozoghatsz
benne egy síkon, és űzheted több síkon. Megnyerheted,de el is
vesztheted!
Akárhogy teszel,még tart mindig játszanod kell. Ez egy
társasjáték és ez egyedül nem megy. Megpróbálhatod. Léphetsz más
helyett,róhatod a köreidet egyedül. Vagy beálsz a sorba, és te is egy
leszel a sok közül.

Juhász Gyula: Húsvétra

Köszönt e vers, te váltig visszatérő
Föltámadás a földi tájakon,
Mezők smaragdja, nap tüzében égő,
Te zsendülő és zendülő pagony!
Köszönt e vers, élet, örökkön élő,
Fogadd könnyektől harmatos dalom:
Szívemnek már a gyász is röpke álom,
S az élet: győzelem az elmúláson.

Húsvét, örök legenda, drága zálog,
Hadd, ringatózzam a tavasz-zenén,
Öröm: neked ma ablakom kitárom,
Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!