Eljött a szép tavasz, a Húsvét ideje

Feltámadásunk fennkölt nagy ünnepe.

Ünneplő ruhákba öltöztek fel a fák,

Pattognak a rügyek, s virít a sok virág

Kivirult a tavasz új Húsvét napjára,

Új ruhát öltött most ismét föl magára.

A harang zúgása hirdeti ünnepünk,

Több madár is dalol a zöld réten nekünk

Én is e szent napon örömöt hirdetek,

Mert Jézus feltámadt! Ezen örvendjenek!

Hogy én, mit akarok, már is megmondom,

Locsolkodni jöttem.

Kellemes Karácsonyi ünnepeket és

Áldott legyen a szív, mely hordozott,

Áldott legyen a kéz mely felnevelt.

Legyen áldott eddigi utad,

És áldott legyen az életed.

Legyen áldott benned a fény,

Hogy másoknak is fénye lehess.

Legyen áldott a nap sugara,

És melegítse fel szívedet.

Hogy lehessen meleget adó forrás,

A szeretetedre szomjazóknak.

Legyen áldott támasz karod,

A segítségre szorulóknak.

Legyen áldott gyógyír szavad,

Minden hozzád fordulónak.

Legyen áldást hozó kezed,

Azoknak kik érte nyúlnak.

Advent van, gyertya gyúl,
Szívünk új dalba kezd.
Lobbanó fénye hull
Szám szerint még csak egy.
Életünk árnyai
Fényében tűnjenek!
Jézus jön, örvendjünk,
Ég és föld ünnepel.

Advent van, gyertya gyúl
– újra egy esztendő –
világít, szemünkben
Szám szerint már kettő
Őszinte szavakra
Biztat a jövendő
Jézus jön, örvendjünk
Bűnünkből ébresztő!

Advent van Gyertya gyúl
Jön már a karácsony
Ajándék Istentől
Szám szerint épp három
Igéjét hirdeti
Jordánnál szent János
Jézus jön, örvendjünk
Szívemet kitárom.

Köszönt e vers, te váltig visszatérő 
Föltámadás a földi tájakon,
Mezők smaragdja, nap tüzében égő,
Te zsendülő és zendülő pagony!
Köszönt e vers, élet, örökkön élő,
Fogadd könnyektől harmatos dalom:
Szívemnek már a gyász is röpke álom,
S az élet: győzelem az elmúláson. 

Húsvét, örök legenda, drága zálog,
Hadd ringatózzam a tavasz-zenén,
Öröm: neked ma ablakom kitárom,
Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!
Virágot áraszt a vérverte árok,
Fanyar tavasz, hadd énekellek én.

Szállj, szállj magasra, szíveink reménye
Vezess el minket Jézusunk elébe,
Ragyogj előttünk fénynek oszlopával:
Szent bíztatással.

Hogy jó az Isten, ráüt a viharra,
Vidám szivárványt sző a borulatra;
Igéje napfény, az ragyog felettünk,
Mit félne lelkünk?

Óh jó az Isten, a mi sziklavárunk,
Nem tart soká már bűnben bujdosásunk.
Az ígéretnek földjére érkezünk,
Jézus az nekünk.

Õ lesz a váltság élet-birodalma;
Változz' örömre szívünk aggodalma.

Csillagporos éjszakán,
az égbolt tisztán látszik,
s feltűnik egy csillag, fényesebben,
mint a másik, mert jelentése
az, hogy egy gyermek születik.

Egy gyermek, ki egy ólban,
szegénységben látja meg a világot,
és mégis, gazdagabb a gazdagabbnál,
mert tudja Reá vártatok!

Kisded Ő és mégis, mily
hatalommal rendelkező
ember, mert Istenünk fia
Jézus, kit vártunk, hogy
e világra megszülessen,
elhozva az örök békét,
szeretetet, s vigye el a
bánatot, a rosszat, hogy
nekünk szenvedni már ne
kelljen soha, de soha.

Három kis nyúl ül a réten.
Mesebeli faluszélen.
Előttük egy halom tojás,
Húsvét táján ez így szokás.

Festék is van jócskán, bőven,
Fut az ecset tekergően.
Tojáson a színes csíkok
Olyan, mint a fürge gyíkok.

Nyúlapó is megjön közbe,
Leül köztük ott a földre.
Nagy bajuszát simogatja,
Tojásokat válogatja.

Szebb az egyik, mint a másik,
Nincsen, köztük mely hibázik.
Ügyes ez a három füles,
Nem lesz a tál sehol üres.

Jut is bőven minden házba,
Locsolóknak tarisznyába.