NE SIRJ

Nézd ahogyan izzik a föld a láthatáron ,

Úgy szomjazom én is  ,utánad vágyom ,

Ne sirj , ne sirasd ami elszállt ,

Elszállt mint szellő a réten ,

Föl szállt mint madár az égen .,

Olyan mint forrásban húllt könnycsepp ,

Az arcodról nem kell letörűlnöd ,

Elsúhant évek az idő elrabolta ,

Mintha kincset csent volna ,

Úgy tartja szorongva ,

Már nincs idő a fájdalomra ,

Szeretném ha velem jönnél ,

Nincs idő a bánatodra ,

Szeretném ha felejtenél .

A PILLANAT

Egy pillanat az élet ,miért hagynád elveszni

A feltörő  sötét éjszaka világában

Egy pillanat  mert,  az egy égi áldás néked ,

Rég várod a fennvalót hogy segitsen rajtad ,

Egy pillanat mely átsuhan agyadon ,

Jöhet tűz,víz ,vihar a fejed fölé

Átok ,áldás  szenvedély az élet vizéből,

Egy pillanatnyi boldogság mely megérint téged ,

Egy pillanat mikor a hold  rád ragyog az éj leple alatt ,

Megcsillan szemed a kék fénye mögött ,

Sötét a messzesség a csillagok ragyogása

Egy pillanat a csillagok lehullása ,

Egy pillanat mely elszáll a fejed fölött

Milliónnyi életet hagyva  maga mögött,

Mint szárnyaló madár röppen az égen ,

Egy pillanat ami elhagy ,szebb a túlvilági élet.

E RÓZSASZÁL

  Hervadásnak indúlt e rózsaszál ,

  Nem birja cipelni továbbra a terhét ,

  Lehorgasztja a szája szélét ,az illata is tovaszállt , Elbucsúzik fűtől –fától ,főleg a szűlő anyjától ,

 Ő még tartja magát ,a hideg ellen dacolva vár ,

  Büszkén tartja a testét ,barnára festi a levelét ,

Igy alussza álmát ,míg ki nem piheni fáradalmát ,

Nem sokára jön egy szellő ,ki az alvó álmából felkelti,

Igy forog ez mint a ringispir ,ki tudja még hogy meddig él ?

      AZ  ÚT MENTÉN

A heggyomrából kiokádva ,

Bizonyára valami rosszat evett ,

Eltiporva hegyet ,feldúzzasztva völgyet ,

Erejével ő maga formálja e földet ,

Nem maradt itt  már élet ,csak a korgó gyomra ,

Nyúgúvóra térve ,téli álmát alussza ,

Kopár itt már minden ,csak a lépteid visszhangja ,

Nem vár rád itt zöldelő lomb ,sem madár dal ,

De vár rád olyan út ,melyet nem taposott láb ,

Van még olyan sziv ,melyet nem érintett vágy ,

Az út mentén haladva ,a sikár hegy aljában ,

Nem találsz itt már senkit ,csak a napsúgarat ,

A hegyormokon megtörve ,ecsetével kiszinezve ,

Ahogyan meredve néznek az ég felé ,

Itt oly kevés vagy mint , egy porszemnyi élet ,

Nem vagy itt sem teremtő ,sem alkotó ,

De meg védheted  őt mint romboló.

                                       A MÓKUS MEG A HANGYA

Nyár vége fele járt már a természet rendje .A hangya egész életében mindig szorgalmasan dolgozott ,gyűjtött mindenféle falevelet és ami épp az útjában került mindent a termeszvárukban hordanak ,de ahogyan hidegebbre fordúlt az idő méginkább szorgoskodniuk kell a hideg téli napokra el kell raktározniuk az elemozsiát .

A mókús is szorgoskodik ő sem adja alább a szorgalmas gyűjtögetést, hisz az ő búndája is érzi a hideg közelettét ,hol a földben ás el egy csothéjas gyümölcsöt ,hogy majd később jól jöhet a szükebb időkre ,vagy a fában ásott odujában raktározza  el az elemozsiáját .

A CSEND

A csend egy nagy üresség,

 Ahogyan körül vesz téged ,ijjesztő a gondolat,

  De nincs csend sehól ,nincs csend a térben ,

  Hallani a lehulló csillagok suttogását,

 Ahogyan a felkelő nap oltja szomjuságát ,.

   Nincs csend a testedben ,

   Hallani ahogyan a szived kalapál ,

   Az ereidben a vér csordogál ,

    Nincs csend a lelkedben ,

    Hallani ahogyan feltör a fájdalom,

  Viharként tomból ,tested ég a vágytól ,

  Hallani a szemed sarkából ,

  Legördülő könnyek csobogását ,

  A földre hulló levelek sohajtását,

   Hallani az essőcseppek koppanását ,

   A hullámzó tenger morajlását ,

   Hallani ahogyan dűbörög a vihar ,

   Megnyillik az ég ,ömlik az eső ,

   Álmodik a rét ,nincs csend sehól .

AZ IGAZI GYÖNGYSZEM

A gyöngyszemek mikor a nyakadról lepörögnek ,

A földön szanaszét hevernek ,

A sötét zúgból mint szempár kikandikálnak ,

Te vagy az én gyöngyszemem a szemem fénye ,

Te vagy az életem értelme ,

Te vagy a kincsem mely oly drága nékem ,

Nem adnálak semmiért a világ kincséért sem ,

Ha messzire gurulnál a sötét éjszakában ,

Halványodna fényed nem ragyognál többé ,

Mint az én igazi gyöngyszemem .

                                       ….Fgizella…