A patak


Halkan susog a dombtetőn az erdő,
csókot hint a rózsás alkonyat,
tölgykoronás rengeteg ölén
halkan csobog, csobog a patak.

Talán elmélkedik. Talán nevet,
vagy sír benne egy elszakasztott húr,
csupán nekünk oly egyhangú e dal,
amint alant bársony-fövénybe túr.

Rajta libegve selymes barka száll,
ki tudja, honnan s mely vidékről jött.
Kicsinyke csolnak, merre, merre mész?
Mi csábít lent a ködfalak mögött?

Midőn a múltkor, szeptember felé,
fehér habok mély titkát kémlelém,
a víz felett titáni árnyalatban
libegve szállt egy elszáradt levél.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Márai Sándor: Az emberi érzékenységről

Csodálatos az is, mennyire érzékenyek az emberek.

Mint egy rózsa. Mint egy kankalin.

Oly végzetesen figyelnek minden szóra, mely hiúságukat sértheti,

mint senki és semmi az élők világában.

Egy hanglejtés is halálra tud sebezni egy embert,

igen, már az is, ha éppen hallgatsz róla, mikor ő úgy várja,

hogy dicsérjed, vagy helyeselj neki:

örökké ellenségeddé változtat egy embert.

S ugyanezek az emberek,

akik ilyen félelmesen finom hallással érzékelnek mindent,

ami személyükre vonatkozik, akik egy kézszorítás bensőségén,

egy telefonbeszélgetés hanglejtésén is átérzik a személyük felé villanó véleményt

vagy igazságot,

ezek a mimózánál gyöngédebb és érzékenyebb emberek

gondtalanul követik el a legotrombább aljasságokat,

szemrebbenés nélkül kegyetlenkednek,

közömbösen és néha jókedvűen is.

Az emberi léleknek ezt a rugalmasságát nem érdemes bírálni;

csak tudni kell erről.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hálaadás

Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel.
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad.
Köszönöm, Istenem az édesanyámat.

Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
– itt e földön senki sem szerethet jobban!

Sokan és sokféleképpen próbálták már definiálni a szeretet lényegét, mind a mai napig sikertelenül. Talán azért lehetetlen emberileg meghatározni, mert ahány ember él a földön annyiféleképpen éli meg azt. Természetesen én sem birtokolom a bölcsek kövét, tehát eszem ágában sincs okoskodással megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. Ám azt teljes bizonyossággal kijelenthetem, hogy a szeretet definíciója, ide s tova két ezer éve az emberiség rendelkezésére áll, csakhogy a ma embere nem hajlandó tudomásul venni, alkalmazni pedig végképp nem.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Isten házába gyűl
A hívő nép új évnek ünnepén;
Holott forró imát
A buzgó néppel híven mondok én.
És a fohász imígy
Száll ég felé: ajándokozz nekünk
Az új év kezdetén
Új szívet, új lelket, jó Istenünk!
S mig érzeménye így
Felbuzdult lelkemnek mennyben mulat:
Ki nem feledhetem
Imámbul a lányt, imádottamat;
S imé nyilt ajkamon
Véletlenűl ez új fohászt lelem:
Maradjon, oh leány,
Kebledben a régi szív s érzelem!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Csodás idő: fagy - napsütésben,
s te szenderegsz még, drága szépem?
Kelj fel, elmúlt az éjszaka.
Még álom rezg szemed tavában,
ébredj észak szép hajnalában,
s kelj föl, mint Észak csillaga.

Az este még, tudod, vihar dúlt,
a szél felhőt kergetve zajdult...
A hold, a sápadt és sovány,
sárgán bujkált felhők nyomában...
Te búsan ültél kis szobádban,
de mindez elmúlt mára, lám.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Eljött hát a Szenteste, díszítik a fákat,
békesség lengi be az egész házat.
Hozzon a Jézuska sok-sok ajándékot,
járja át boldogság az egész családot!
Békés boldog karácsonyt!

 

Évente egyszer, egy csodás téli éjjel, 

Bűvös, titkos, álmok suhannak a szélben!  Mindenki házába boldogság költözik.  Szívünk örömmel megtelik. 

Boldog Karácsonyt!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Születésnapodra
Nem fontos, hogy hány gyertya van a tortádon,
Nem fontos, hogy hányszor múlt el a karácsony,
Csak az fontos, hidd el, és ez hoz majd diadalt:
Maradj a szívedben örökké fiatal!

Nem tudod, hogy később Ki lesz majd belőled,
Nem tudod még hány buktató van előtted,
De lásd meg a szépet és keresd a jót,
Meg fogod találni a neked valót.

Legyen az életed olyan, mint szeretnéd,
Tegyél meg mindent, mit igazán szeretnél,
Ha kell majd segítség, jönnek a barátok,
Sok boldog születésnapot kívánok!