Bálint nap ...

Szent Bálint napján (február 14-én) tartják főleg az angolszász országokban a Bálint-nap (angolul Valentine's Day) ünnepét, amely Magyarországon az angol név közvetlen átvétele miatt sokak számára mint Valentin-nap vált ismertté és népszerűvé az 1990-es évektől kezdődően. Ezen az ünnepen (amelynek vallási eredete az idegen elnevezés elterjedése miatt Magyarországon elhomályosult) a szerelmesek megajándékozzák szerelmüket.

Valentin napra...

"Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,

Elrévedezni némely szavadon,

mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,

És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom mi ez, de édes ez,

Egy pillantásod hogyha megkeres,

mint napsugár, ha villan a tetőn,

holott borongón már az este jön.

Én nem tudom mi ez, de érezem,

hogy megszépült megint az életem,

Szavaid selyme szíven simogat,

Mint márciusi szél a sírokat.

Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,

Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.

EGY SZÉP SZERELEM TŐRTÉNETE     A nap már magasan járt az égen,a fiú kavicsokat rugdosott a járda szegélyen.várta a szerelmét,de oly lassan telt az idő. Oly hosszúnak tűnt a várakozás.Kezében egy szál,tűzpiros rózsát szorongatott,mely lassan kezdet elhervadni,a a nagy melegtől. Vajon eljön,ahogy megígérte?tegnap még olyan boldognak tűnt,és azt mondta szeret. Mikor át ölelt engem,éreztem hogy kellek neki,éreztem azt ahogy csókolt,oly forrón és szenvedélyesen.

                Gondolatok  a  szerelemről...

"Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,

Elrévedezni némely szavadon,

mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,

És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom mi ez, de édes ez,

Egy pillantásod hogyha megkeres,

mint napsugár, ha villan a tetőn,

holott borongón már az este jön.

Én nem tudom mi ez, de érezem,

hogy megszépült megint az életem,

Szavaid selyme szíven simogat,

Mint márciusi szél a sírokat.

Ady Endre
Mert túlságosan akarlak

Ki ott állott az útban,
Ellökni mindig tudtam
S ha az útfélre verlek,
Szép arcodat emeld föl,
Nézz reám, ríjj és nevess:
Túlságosan kedvellek.

Ha megszidlak levélben
Vagy pimasz fütyölésben;
Vagy ha másnak kinállak,
Hozd szívemhez a szíved
És sirass, mert hazudok:
Túlságosan kivánlak.

Ha hallod durva átkom,
Halld ki, hogy szánva bánom
Mindet, mi ért, a bántást
S mégis máglyára vetlek:
Szégyenlem, hogy sorsommal
Csipőd ringása bánik:
Túlságosan szeretlek.

Tudod....

"Tudod,
soha nem bántam meg,
hogy megszerettelek,
pedig felbolygatta ez a szeretet
az egész életem.
Tudod,
soha nem csalódtam benned,
pedig sokszor nem értettem
a cselekedeted,
sokszor félreértettelek.
Tudod,
lassan fogynak körülöttem a dolgok,
a dolgaim,
vagy messze kerülnek tőlem,
vagy csak én távolodok,
ahogy szakadoznak a szálak,
az érzés egyre jobban magához láncol.

Sappho

Gongülához



Jöjj hamar hozzám, amilyen hamar tudsz,
rózsabimbóm Gongüla, tejfehér szép
köntösödben: lásd, a szivem szerelme
száll körülötted,

szép leány: mert már ha ruhádra nézek,
akkor is reszket, gyönyörömre, szivem.
Egykoron szórtam magam is szidalmat
Aphroditéra,

most pedig kérem, szavamért kegyét ne
vonja meg tőlem, de kiért leginkább
vágyom én, azt hozza el újra, hozzon
téged ölembe.

Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,
És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
mint napsugár, ha villan a tetőn,
holott borongón már az este jön.

Én nem tudom mi ez, de érezem,
hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven simogat,
Mint márciusi szél a sírokat.

A  vaslogika konoksága mondja:

-állj meg álom, ne indulj útra,

 tűztengerben bolyongsz, lángnyelvek égetnek,

 vigyázz! Megölnek az írott és íratlan törvények,

 most táncba hívott a vágy, pörögve forgat,

 s ha szédülten ébredsz, feleded a lázat,

 mosolyogsz magadon, megásod sírodat,

 helyezkedsz, kicsit széttúrod a hantokat,

 fejed alá gyűröd az elkopott vágyakat,

 szemed lecsukod, eltűnik az álom.

A vaslogika kérlelhetetlen uralkodik a világon.

Meztelen lélekkel, kifosztva állok,
valami földöntúli csodára várok,
szemem behunyva, lelkem indulna világgá,
de csak a monoton idő kérlelhetetlen múlása
tép, szaggat, őröl az enyészet porává.

Csókod lobbantott lángra,

ölelő karod szorítása,

bőröd lágy bársonya,

szemed vágyó csillogása,

rezdülő melled halma,

derekad ívbe hajlása,

combjaid kitárulkozása,

öled befogadó hívása.

A rohanó pillanat megállt,

meztelen testünk eggyé vált,

köröttünk eltünt a világ,

s élt a szárbaszökkent virág,

tüskéi hátam véresre tépték,

sikoltottál: még-még-még,

felettünk lángtenger ég,

bőrünkön csillog a veríték,

itt a pillanat mikor elégünk,

az élet értelmét éli testünk.

Mondtad, mondtam, sok ezer szóban,

futó percekben, gyorsan múló órákban,

egymás szavába vágtunk, aztán nevettünk,

őszintén vallottunk, néha kicsit megijedtünk,

lelkünk kitártuk, védtelenné váltunk,

s a pillanat elhozta, már egymásra vigyázunk.

Érzem ha lelked a fájó múltban bolyong,

s érzed ha lelkemben a kínzó kétség zsong,

veled élem tested nyugtalan gyötrelmét,

s velem éled ébredő vágyam minden rezdülését.

Kezed nyújtod felém s nyúl érted kezem,

a távolság csak fogalom, Te itt vagy velem,

a pillanat megállt, az időnk szűkre szabott,

életünk jótékony módon egy esélyt adott,

a csöndes őszben mosolyt varázsolt arcunkra,

a beteljesülés igéretét forró álmainkra,

csillagokat szemedbe, méz ízét ajkadra,

a tüzet ölelésedbe, a kielégülést vágyainkra.

Szeretlek

Fényben és árnyékban,

örömben, bánatban,

lázas álmaimban,

forró vágyaimban.

Szeretlek

Az ébredő napsugárban,

a nyugtató alkonyatban,

símogató szavadban,

szerető mosolyodban.

Szeretlek

A nyári forróságban

a virág illatában,

a nyíló rózsa szirmában,

a vérvörös pompában.

Szeretlek

Véges életemben,

a végtelen reményben,

maradék hitemben,

a múlandó létben.

Szeretlek

Angyalszárnyon

2009.09.29. 15:56 | 4 hozzászólás