Csak úgy elmúlok egy nyári napon.
Kint a téren egy kopott padon.
Talán észre sem vesz senki, hogy már nem is létezem.
Talán már akkor én sem fogok emlékezni, milyen is volt az életem.

Csak úgy elmúlok egy őszi napon.
Kint a mezőn egy hideg alkonyon.
Talán földi ruhám csak úgy elnyeli a föld.
Lesz-e vajon lélek, ki a sírom mellett kis időt tölt?

Csak úgy elmúlok egy téli napon.
Kint az erdő közepén a hideg havon.
Talán csillag lesz belőlem, melynek gyér fénye alig ragyog.

Aranyosi Ervin: Én úgy szeretnék szebben élni!

Aranyosi Ervin: Én úgy szeretnék szebben élni!

Én úgy szeretnék szebben élni,
s boldoggá tenni másokat!
Egy sokkal szebb jövőt remélni,
hol a lélek nem fáj sokat!
Hol eltűnnek a hazugságok,
az igazságunk tündököl,
hol lelkekben békét találok,
s az igaz szó lesz a tükör.
Amibe jó lesz belenézni,
tisztának látni önmagam,
mitől az ember lelke érzi,
a hazugságtól védve van.Eltűnik végre életünkből,
a valót takaró titok,
s többé senkiben nem merül föl,
hogy “hazudtam, s most lapítok”.

Várkonyi Zsuzsa Nyári hangulat

Mélykék az ég, fényben úszik a táj,
izzadva hullámzik a szikrázó nyár,
zöldellő fák között kószál a szél,
egy méhecske fülembe döngicsél.

Fakulnak az árnyak, lélegzem épp csak,
arcomon a ráncok is elmosódnak,
mikor eljön az álmodozó este,
karjaiba von gyöngéden a teste,
akkor járok igazán a fellegekbe`.

Forrás: www.poet.hu magyar versek

Devecsery László: Katica

-Kis katica, merre jársz,
égen-földön merre szállsz?
Merre viszed hét pettyedet?
Hadd repüljek távol veled!
-Ég, föld között repít szárnyam,
virágok kelyhe az ágyam.
Szárny nélkül te hogy' repülnél?
Hét petty nélkül is örülnél?
-Kis katica, repülj messze:
szép, távoli, új egekre!
Szárny nélkül én nem követlek,
hét petty nélkül nem vezetlek.
-Kis katica! Merre jársz?
Égen-földön merre szállsz?
Festéktüsszentő H. Benő

Néha úgy elszáll hitem,
kő-borzadt sziklák mögé vetem.
Néha apróvá mállik,
véka sárgöröngy: szép termetem.
Beteg, sárga, kóbor nap,
hol van már fürtje aranylónak?
Csenevész hangon dalol
már minden földi halandónak.
Vagy még a rosszabb játék:
néma a kürtje a hajónak,
amivel mennybe szállnék.

Szétbomlik a nagy páncél
kövér, lidérc felhővé, s a baj:
elhagynak a csillagok,
korom űrré vált léha zsivaj
lesz egy szekundum alatt,
mi puttonyomban: idén, tavaly.

Csaba Zoltán Köszönöm az áldott napokat

Oly hűsen, lágyan ölelő ma a hajnal.
Már cammog fénylő útján az égi vándor,
telítve a leveleket borostyánnal.
Közben egy szamár is üdvözli, nem oly távol.

Hirtelen lágy szellő suhan át a fák között...
Uram, tudom, itt jársz az ágak közt nesztelen,
mert látod, szívembe nyugalom költözött.
Jerj, kitárom azt néked, légyen az meztelen.

Cirógass, Uram! A lelkem cirógasd még.
Hadd szívjam magamba a szeretetedet,
hadd öleljem a lábaid egy kicsit még.

Aranyosi Ervin: Az élet szép…

Minden nap újra ébredünk,
s a nagy világba révedünk,
újabb utunkra indulunk,
dúdolva szép, bevált dalunk.

Minden nap újra kezdjük el,
ilyen az élet, menni kell!
Előre nézni, s tudni azt,
a múlt sosem jelent vigaszt.

Ne nézz hát vissza, nem szabad,
nehezen vonszolod magad,
a tegnap súlya válladon,
minden lépésnél hátranyom.

A mában élj és láss csodát,
élvezd virágok illatát,
a nap az égről rád nevet,
melengeti a lelkedet.

Végy észre apró örömöt,
hétköznapodba költözött,
vidító szép varázslatot,
egy kedves embert, állatot,

virágokat, patakot, fát,
a szerelmet, ha rád talált,
s mindent mi jól esik neked,
élvezd az egész életet.

Bodnár Tibor Dávid

Egy ítélet sorai

Teszel-veszel, de jó soha nem leszel,
S bár holtodig harcolsz,
Az élet nem hoz mást, csak balsors.
Lehetsz te különleges, lehetsz te kellő.
De végül a sok probléma a fejedre nő.
S egy ítélet, melyet más hoz, nem lehet,
Csak balsors.
Oly nehéz ezt elfogadni utoljára.
Egy ítélet sorai.

Egy ítélet sorai, mi hangzik a lelkemből,
Lyukas, mint kirekesztett vad lőtt bundája,
Oly nehéz ezt elfogadni utoljára.
S elhagyni egy utolsó cseppet szemedből,
Ez az érzés lelkeket rombol, embert öl.