LÉTAY LAJOS 

Édesanyámnak

Kosztolányi Dezső:

Kék virágok közt

Hogy búsan a vonatra szálltam,
lenn volt az éji szürkület,
és a sötét mezőkre nézve,
szóltam: "Mi rossz tenélküled."

Nappal van... A vasút a rétet
ujjongó kedvvel futja át,
friss illat árad messze-messze,
körül virágzó tarkaság.

A szélbe kék virágok ingnak,
s én tőlük félve kérdezem:
"Kék lányszemek, kéklő virágok,
felkelt-e már hű kedvesem?"

A kék virágok integetnek:
"Most kel fel épp hű kedvesed,
rád gondol és a szíve úgy fáj,
szemei könnytől nedvesek!"

Egyedi István

Tavasz
Itt a Tavasz! Eljött hozzánk!
A sötétséget elnyomja az örök napsugár.
Fényes kiskirály, ki beragyogja szívünk,
Békésen kacag, arcunkra mosolyt aggaszt,
Fázós napjainkból, melegséget áraszt.

Itt a Tavasz! Életre fakad!
Szépsége beborítja az ős Természetet.
Gyönyörű növények, bimbójukat nyitván,
Virágainkkal, a tájat szépen beborítják,
Sivár tájaink, zölddé varázsolván.

Itt a Tavasz! Káprázatos évszak!
Menyecskék szépsége a legények éltetője.

Jurisin (Szőke) Margit

A tavasszal érkeztél
Boldogság

Végre beköszöntött a tavasz,
rügybe borultak a fák.
A jácintok is nyílnak már,
illatukat enyhe szellő fújja rám.
Harmatos reggel van,
feketerigó ül a fán.
Füttyszóval párját hívogatja,
fürgén érkezik a mátkája.
Jöttödre várok, kedvesem,
mint a fütyörésző madárpár.
Már látom arcodat,
ölelésre tárt karjaidat.
A két szempár mosolyog,
teljes a boldogság.
Szívünk az örömtől
hevesen kalapál.
A tavasszal érkeztél hozzám,
elhoztad a tavasz dalát,
összes virágát és mámorát.

Anyám keze---

Rádölt a határra a mély csönd

Mintha mindig egyedül lett volna

Magában, csendben hallgatott

Valaha értünk kelt és nyugodott

Benne látom mindig anyámat

Karja, mint egy száraz faág

Évektől hasadt öreg és fáradt

Drága két kéz, sokat dolgozott

Lágyan simogatott vele—mindig

Menedék volt anyám két keze

De jó, hogy még itt lehetek veled

Még foghatom a kezed---

Kényszer adta boldogságot

Megélünk még minden napot

Bár némaságod sutba veted

Isten vigyázza –létedet--

--hj--

Anyám----

Úgy születtem, hogy nem volt semmim se

A pap is csupaszon vett a kezébe

Hideg vízzel tett homlokomra keresztet

Anyám szorított el nem eresztett

Azt sem tudtam hol vagyok, de

Isten adta gazdag vagyok

Van, anyám ki ölel, és apám ki rám lehel

Hittel vártam egy hang súgta –létezik

Isten az ki ideérkezik

Szent keze mutat utat, tervet

Ez lesz, majd ami éltet

Hálás vagyok istenem,

Élek azzal mi anyám ölében terem

Ékes napokat élni vele

Ő lesz a menedék helye

Ő ad majd támaszt, mikor a világ

Már nem ad választ----

S ha örök élet lesz majd a jutalom

Nem mással –vele akarom—

--hj--

13.03,2021

Vár-és keres--

Forgolódom a felhő alatt

Iszom égő napsugarat

Távolba mereng a szemem-

Hogy összefoltoztad az életem-

Észre sem vettem

Szép ez a világ----

Bár sok a bú, fájdalom

De integetnek a fák, zöldül a rét

Vidáman röpködnek a lepkék

Zúg a szél, lágyan simogat

Melengeti a fáradt arcokat

Pihen a tó, lógatja lábát a nád

A nap lángol, pirul a szántás.

És én? Nem vagyok költő

Rakom a szavakat rendre

Te tanítottál a szépre

.Mondd mi legyek?