Tudod... Az élet így is, úgy is...
Ki ne mondd...!
Csak szép legyen az út,
és mind bolond,
aki előre kesereg
s azt várja, mikor jön a förgeteg...
mely végleg elsodor...
Most kimondom: temet.
Múlttá tesz minden küzdést, életet.
Megyünk... Megyünk a közös cél felé,
virágok, hantok, koszorúk közé...
Addig talán még lesz néhány tavasz
másnak... s nekünk is, majdnem az.
Ezer göröngyben
botlik meg a láb,
de a kék madár dalol valahol...

A kis rózsa

Eljött a tavasz. Lassan nyújtózva tágította bimbója héját a kis rózsa.

Lágy langyos szellő remegtette meg bokrai leveleit és úgy érezte, egyre erősebben vágyik ki a világba, hogy érezhesse a Nap melegét, hogy rászállhassanak szárára a színes lepkék, hogy fülébe dalolhassanak a madarak.

- De csodálatos a világ - sóhajtott, és egy nagyot nyújtózva épp kidugni készült egyik kis szirma szélét, mikor a szárán előbb egy szorítást érzett, majd a kisgyerek aki megmarkolta, hangosan felkiáltott.

Drága vagy nekem és az is maradsz
Remélem az ünnepen majd eszedbe jutok!
De addig és azután se hagyjuk el egymást,
Ne tévedjünk el, szeressük egymást!
Segítsünk mindig, ha az a feladat,
S ha kell sírjunk együtt egy egész éjszaka alatt.
Bátorítsuk a másikat, ha arra van szükség,
S legyünk egymásra mindig, mindig büszkék.

Neked, ki olvasod e sorokat, pont neked írtam,
Bármi történt az életben, mondd, hogy kibírtam.
Légy vidám, mert nem jobb bánatosan élni,
ha a bánatban elmerülsz, nem tudsz remélni.
A bánatod helyetted nem győzi le senki,
sajnos ezt egyedül neked kell megtenni.
Hidd el, hogy az életnek mennie kell tovább,
aki miatt aggódsz, mindig gondol rád.
Ő szeretné legjobban, hogy boldogan élj,
hogy higgy, hogy szeress, és örökké remélj!

 INTERNET

Légy határtalan szeretetre éhes,
akár a víz, mely csillogóan ékes.
Kietlen tájakon töri meg a csendet,
tisztasága révén tiszteletet keltet.
Tengerei összekötik a szárazföldeket,
hatalmas terület, melyet birtokába vehet.
Légy erős és bátor,
tudj időnként elszakadni a mától.
Rugaszkodj el a földtől az égbe,
légy boldog, mindörökre végre!
Légy szabad, szeretetre éhes,
érezd, hogy a világ nélküled nem ékes.
Tudj nevetni, tudj sírni ha, kell,
lehullhat Rólad minden súlyos teher.

Mindig tudtam,

Mindig tudtam, hogy te vagy az, mindig éreztem,

hogy te vagy az ki kell nekem, de soha nem

hittem!

Ahogy a hónapok telnek nélküled, még

mindig érzem tudom és szép lassan elhiszem!!!!!

Lehetsz tőlem bármilyen távol, akkor is tul közel

leszel hozzám!!!!!!!!

Van ami soha nem múlik el, azt hiszem

örökre őrizni foglak szívemben!

Tudom egy szép nap majd vissza jössz

én várni foglak!

Felejteni nem tudlak akár hogy akarlak!

Bobbie Probstein: Megmarad a szeretet

“Valahányszor apámmal beszélgettünk, mindig azzal kezdte:
– Mondtam már ma, hogy mennyire szeretlek?
Magam is erősen kötődtem hozzá, s idősebb korában, ahogy ereje szemlátomást fogyni kezdett, még inkább egymáshoz nőttünk – ha ez egyáltalán lehetséges.
Nyolcvankét évesen felkészült a halálra, én pedig tudomásul vettem, hogy ez megváltja szenvedéseitől. Mindketten beláttuk, hogy elérkezett az idő. Együtt sírtunk és nevettünk, fogtuk egymás kezét, aztán azt mondtam:
– Apa, ha majd elmentél, üzenj odaátról!

Soha ne sajnáld az eltelt éveket,
inkább élvezd, s éld az életet.
Ne bánkódj, légy mindig boldog,
tedd a dolgod, s felejtsd a gondod.
Mindenre van megoldás, hidd csak el,
mindig van kiút, csak bízni kell.
A lehetőség adott, hogy célba érj,
hát lépj bátran, és sohase félj.
A múlt nem számít, élj a mának,
a holnap nem biztos, új idők járnak.
De ha pozitívan látod majd a világot,
idővel nyílásra ösztönzöd a virágot.
A kemény tél után te hozod el a tavaszt,
mely a kopár fákon új rügyeket fakaszt.