Anyám mosolya

Anyám mosolyában benne volt az élet,
benne volt a küzdés, a tenni akarás,
és benne volt az a mérhetetlen túlélési erő,
mellyel leplezni tudta szíve fájdalmát.

Mert anyám mosolygott akkor is, ha szívét
mélységes mély bánat kínja járta át,
s mosolygott, akkor is, mikor minden reménye
elillanó füstként fellegekbe szállt.

Anyám édes mosolygását hogy feledhetném,
hisz

az a mosoly éltet, ha elkeseredem,
és az mutat majd helyes utat azon célirányba,
ahol egykor tárt karokkal átölelhetem.

Nadányi Zoltán:

Anyu

Tudok egy varázsszót,
ha én azt kimondom,
egyszerre elmúlik
minden bajom, gondom.

Ha kávé keserű,
ha mártás savanyú,
csak egy szót kiáltok,
csak annyit, hogy: anyu!

Mindjárt porcukor hull
kávéba, mártásba,
csak egy szóba került,
csak egy kiáltásba.

Keserűből édes,
rosszból csuda jó lesz,
sírásból mosolygás,
olyan csuda-szó ez.

Májusi vasárnap, ma van anyák napja,
a gyermek szíveket a hála áthatja.
Virággal a kézben anyánk elé állunk,
hosszú szép életet, örömöt kívánunk.

Ünnepeljük hát meg az édesanyákat!
Szerető szívüket, mellyel minket vártak.
Ölelő ölüket, mely óvott és védett,
míg a kisbabájuk e világra tévedt.

Minden gondoskodást, szeretetet, féltést,
minden szívből jövő, kedves, tiszta érzést
Ápolást és vigaszt, mind mi tőle tellett.

"A természet gyöngéden beoltotta az emberbe az élet szeretetét, az állatok szeretetét, az ember szeretetét, az igazság szeretetét. De megtalálhatod mindezek ellenkezőjét is a világban: az élet megvetését, az állatok gyűlöletét, az ember lenézését, és az igazság eltiprását. A világot könnyebb irányítani, mint az emberi szívet. Aki pedig szívét képes megtölteni szeretettel, a legtöbbet tette a világért, amit ember tehet."
Tatiosz

A fáradt, öreg elme zakatol,

körben forog, ismétel szüntelen,

a múltak mély kútja fölé hajol,

hol békalencsés, zöld hínár terem.

Egy-egy emléket megragad, motyogja,

és újra kezdi tízszer is naponta,

mint vén malom,

mely már csak szelet őröl,

s letűnt idők fanyar borával dőzsöl.

Rettent a példa,

vigyáznom kell magamra,

minden elgondolt, kimondott szavamra,

s főként arra,

mit papírra vetek...

Csorba Piroska: Mesélj rólam

Mesélj anya,
milyen voltam,
amikor még kicsi voltam?
Az öledbe hogyan bújtam?
És tehozzád hogyan szóltam,
amikor nem volt beszédem?
Honnan tudtad, mit kívánok?
Megmutattam a kezemmel?

Mesélj rólam!
Hogy szerettél?
Engem is karodba vettél,
meleg tejeddel etettél?
Akárcsak a testvéremet?
Gyönyörködtél akkor bennem?

ANGYALI TÖRTÉNET AZ ANYAI SZERETETRŐL...

Egy legenda szerint az Úr angyala egy gyönyörű napon elindult a mennyből e régi világ irányába. Itt végigment a mezőkön és városokon, és napnyugtakor megigazgatva aranyszárnyának tollait, ezt mondta: „Most már vissza kell térnem a világosság világába, vajon mit vigyek magammal itteni látogatásom emlékéül? Ó, mily gyönyörűek és illatosak a virágok! Leszakítom azokat és csokorba fogom.”

Elhaladva egy falusi otthon mellett, a nyitott ajtón át meglátott egy csecsemőt, aki édesanyja arcára mosolygott, s az angyal így szólt:

A tavaszról álmodtam

Az éjjel a tavaszról álmodtam,
hogy megérkezett színes ruhájában.
Öröm és hála ragyogott arcomon,
felébredve, az eső szorgosan kopogott

Télies hangulatban a kikeletre gondolva,
napfényre várva, a jövőt lapozgatva,
néztem lélekben az ablakon át, az udvarra,
ébredeznek az alvó virágok lassan.

Hideg és nyugalom ölelte át a természetet,
hó védte a rétet, a megművelt szántóföldeket.

Sírd most ki lelkedből, az éveknek bánatát
Hogy szívednek meghallhasd felcsendülő dalát
Mert csak úgy hallod meg, e gyönyörű éneket
Ha hátad mögé dobtad, a bánatos éveket
Sírj néha, hogy érezd, létezel legbelül
Hogyha kizokogtad, minden bánat elül
Lelkednek szép fénye, soha nem halványul
A szeretet megment majd, édes kárpótlásul
Sírni akkor is kell, ha nagyon boldog leszel
Mert ha nem teszed meg, csendesen elveszel
Örömkönnyeidnek, érezd meg az ízét
Hogy sírni máskor is tudj, ne feledd az érzést
Sírjon néha szíved és zokogjon a lelked
Én majd átölellek, s megfogom a kezed
Együtt sírjuk majd el, éveink bánatát
Hogy később mosolyogva, halljuk egymás szavát
A sírás felszabadít, nem köti a lelked
Érezd, hogy jó hozzád, megmenti a léted:
Mert ki sírni nem tud, annak szíve nincsen
Velünk sír vagy vigad, és zokog a Jóisten…