"Sok mindent másként kellett volna.
Bárcsak az idő megfordulna
s kezdeni lehetne mindent, újra.
Élni tudni és élni merni,
néha járatlan úton menni,
nem csak rohanni, meg-megállni
azt, ami szép, körülcsodálni.
Nem szégyellni a gyengeséget,
meghallani ha hívnak, kérnek,
jobban bízni, jobban szeretni,
szeretteink kedvét keresni.
Kérés nélkül adni mosolyt, jó szót, türelmet
rossz napjaiban is hinni a szerelmet
többet gondolni rá, mit érez a másik,
szeretet tüzével fűteni, ha fázik.

A tavasz legpompásabb élő függönye – 35 álomszép lilaakác

A tavasz egyik legpazarabb üde színfoltja az óriási fürtökben alácsüngő lilaakác, vagy más néven visztéria (Wisteria sinensis), melynek színskálája a fehértől a halvány rózsaszínen és kéken át a sötétliláig terjed. A leggyakoribb az élénk ibolyaszínben pompázó kínai lilaakác, mely fenséges illatával és lenyűgöző látványával tényleg méltán a tavasz egyik legcsodásabb virága.

Latin szerelem

2003-ban felvettek a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának néprajz–történelem szakára. A gimnázium után nagy kulturális sokk volt az egyetem: nem volt osztályfőnök, nem volt órarend, viszont volt sok egyetemi buli, csak élveztük az életet, sodródtunk az árral.

Közeledett azonban az első próba, a téli vizsgaidőszak. A szorgalmi időszakban az órákon – néhány kivételtől eltekintve – nem volt számonkérés, így semmi nem figyelmeztette az embert, hogy ideje tanulni.

Hála a mosógépnek

A történetem 2006-ban kezdődött, amikor Münchenben új helyre költöztem. Az üres lakásba kellett egy-két bútor, konyha volt, de mosógep nem. Vettem egyet, hazaszállíttattam, és megkérdeztem a céget, mennyiért kötnék be, hogy tudjak mosni. Mondtak egy árat, megköszöntem, és mentünk tovább a dolgunkra. Németországban minden háznak megvan a házmestere, aki általában több házban is betölt ilyen munkakört. Felhívtam a mi házunk házmesterét, hogy ő be tudná-e kötni a mosógépet.

Éltető esőcsöppek

Farkas Anna

Mint éltető esőcsöppek virágszirmokon,
élnek a szívemben megőrzött életképek,
égő színekben tündökölnek gyolcsvásznamon,
melyeket félálmomban mindig festegetek.

Száguldottunk szabadon boldogságparipán,
bejártuk életünknek tövises útjait,
nem jelentett gondot a tengernyi akadály,
átugortuk a gördülő gátak kapuit.

Lelkemben megmaradt a hitem és reményem,
mint szabadság hírnökei magasba szállnak,
kalandosan kergetőznek csillámló fényben,
s a ma virágai is szebben illatoznak.

Küzdöttem én már ezerszer... felálltam újra-és újra
Vakon mentem előre... csak, hogy ne nézzek a múltba
Harcoltam az álmomért... megtettem érte bármit...
Mert mint tudjuk... a Szerelemben semmi sem számít
Volt, hogy elbuktam... s senki sem nyújtott felém kezet...
Volt, hogy a magasba szálltam.. mi a boldogsághoz vezet
Volt... hogy elcsüggedtem... és elvesztettem minden erőm
De volt, hogy kínok közt is tovább mentem vakmerőn...
Az Élet egy játék.. csak egyetlen dolgot kell megtanulni
Hogy mikor kell továbblépni...

 Szabó Lőrinc: Ébredés

Áttetsző arany ingében ragyogva

jött a nyári hajnal az égen át:

azt hitte, hogy még alszom, mert mikor

házam elé ért, elmosolyodott,

körülnézett s a nyitott ablakon

nesztelenül beugrott a szobámba,

aztán könnyű ingét ágyamra dobva

bebújt hozzám a takaró alá.

Azt hitte, hogy még alszom s megölelt

s én mozdulni se mertem, félve, hogy

felébredek és álomnak remélve,

hogy ébren vagyok...és hunyt szemmel és

mozdulatlanul és remegve tűrtem,

hogy karjaimba fészkelje magát,

s mintha egyetlen érzék erejébe

gyűlt volna testem-lelkem minden éhe

és szomja és a beteljesedés

minden ígérete, csak a tapintás

néma ajkával s vak szemeivel

szürcsöltem, láttam, éreztem, öleltem

az égi vendég ajándékait:

ujjainak játékában a napfény

lobogó lepkéit, karjában a

rét illatának harmatos húsát

s egész testében az egymásba ringó

felhők mindenütt egyforma ölét.