Nyulász Péter
Téli mese

Sárgarépa, piros lábas, fekete szén, seprűnyél,
alig vártam jöjjön már a deres, fagyos, havas tél.
Gyúrtam három hógombócot: kettő kisebb és egy nagy.
Magas, délceg hóember lett, mondtam neki: csinos vagy!
Nem válaszolt semmit erre, állt csak ott a kert végén,
reggel viszont csodálkoztam répaorra hűlt helyén.

Hova lett az orrod, mondd csak? – de ő megint hallgatott,
seprűjével, lent a hóban lábnyomokra mutatott.
Értem most már! – kaptam észbe, nyuszi járt itt éhesen;
hóemberem, répaorrát neki adta kedvesen.

Szép a fenyő télen-nyáron, sose lepi dermedt álom: míg az ágán jég szikrázik, üde zöldje csak pompázik.Nagykarácsony immár eljő, érkezik az újesztendő. Míg a mező dermed, fázik, a zöld fenyves csak pompázik.

Aranyosi Ervin – Adventi negyedik gyertya

Ünnep közeleg,
áldott fényben ragyog a szeretet.
Szent érzés, mely kapuit nyitja,
elhozza szívünk örömét,
kincseit szórják a meghitt percek,
s a gondoskodó, szerető kezeknek
hinni kell gyógyító erejét.

Csillagot altat
az éj varázshegedűje,
ünnepi palástját hinti rá a Földre.
Áldást hozó, vigasztaló fények,
fohászkodik minden
bilincsbe zárt lélek.

Van az úgy,
hogy rosszak az emberek,
mégis adni kell,
ne a harag uralja lelkedet.
Éljük meg a pillanat szépségét,
szeretetmorzsák
féltő szelídségét.

Belényesi Zsuzsanna

Hittel, reménnyel,
csak örömmel lehet.
Örvendezik szívem,
hogy örömmel telhet.

Örömöt hoz a hit, a remény.
Egyesül fényükben az érzés.
A küldetés erejét sugározza felém
a háromszoros fény.

Egyensúlyozó érzések hullámlovagjai,
álcában, sötétben, törtetve a fényben,
a színlelt játék színpadán
maradni fenn.

Szerepekre nincs szükségem,
hitem, reményem okoz örömöt nékem.
Nyithassam lelkem kapuját,
hirdessem a tisztán érzések harcát.

Aranyosi Ervin © 2013-12-08.

Advent első vasárnapja

Ugró Éva Anna

Advent első vasárnapja vagyon,
Elcsendesült a város e napon.
Feldíszített utcák, terek s fények,
Fenyőkön már mécsesek is égnek.

Kis szobád asztalán ékesen áll
Adventi koszorú, négy gyertyaszál.
Gyújtsd meg az elsőt, fényesen égjen,
Szívedben az igaz hited éljen.

Kis harang szól, a lelkedet várja,
Isten házát előtted kitárja.
Megnyugvásra térj be egy imára,
Béke szálljon az egész világra.

Domokos Jolán

Mesél az erdő

Hófödte táj, jaj, nagyon szép,

ahogy a havon csillog a fény,

egy kicsit ezüst, egy kicsit kék,

kár ide szó, minden beszéd.

Mesél az erdő a kopasz fákkal,

az ember sétál meleg kabátban.

Fagyos lehelet, zúzmaravirág

díszíti hajunk, így szép a világ.

Pirul az arcunk, mert a szél csókkal

várja az éppen kint ballagókat.

Ezernyi hópehely táncol az égen,

röptüket figyelve mosolyom érzem.

Csendes a világ, amikor pihen,

megjött a tél, kitártam szívem,

engedtem, hasson rám a varázslat

ezernyi apró kicsi csodával.