A számla

Egy este, amikor anya a vacsorát főzte, 11 éves fia megjelent a konyhaajtóban kezében egy cédulával. Furcsa, hivatalos arckifejezéssel nyújtotta át a cédulát az anyjának, aki megtörölte kezét a kötényében és elkezdte olvasni azt:
- a virágágyás kigyomlálásáért: 500 Ft
- a szobám rendberakásáért: 1000 Ft
- mert elmentem tejért: 100 Ft
- mert 3 délutánon át vigyáztam a kishúgomra: 1500 Ft
- mert kétszer ötöst kaptam az iskolában: 1000 Ft
- mert mindennap kiviszem a szemetet: 700 Ft
Összesen: 4800 Ft.

Sokszor volt, hogy az Élet engem is bántott...
Olykor adott... máskor elvett minden egyes álmot
Sokszor volt, hogy én is hatalmas pofonokat kaptam..
Néha volt ki vigasztalt. máskor egyedül maradtam
Sokszor volt... hogy újra és újra fel kellett állnom..
Mikor a fájdalom ereje túl ment minden határon
Sokszor volt, hogy nem azt érdemeltem, mit kaptam...
Soha semmi mást... csak boldogságot akartam...
Hibáztam én is.. volt, hogy elmenekültem onnan...
Volt, hogy nevettem...

 Szétgurult betűkből
szavakat rakok össze.
Kirakom, mire gondolok:
Szeretlek. Örökre.
S te, a múltból előtörve,
szavakba formálod magad.
Szeretlek- mondtad- Örökre.
De a múltból csupán a szó maradt.
Sírva ragozom jelenben:
szeretlek, szeretsz, szeret.
Én szeretlek, te szereted őt.
Zavarosak már a jegyzetek.
Írok, ragozok, sírok.
Egy szó jut eszembe. Vége.
Mily könnyen tettél pontot így,
a mondat elejére.
Ha éreznéd azt, amit én,
hogy mennyire soványak a napok!
Elszállt a szó!

RADNÓTI MIKLÓS
BÁJOLÓ

Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa ugrik
át a sövényen,
ugrik a fény is,
gyűlik a felleg,
surran a villám,
s már feleselget
fenn a magasban
dörgedelem
vad dörgedelemmel,
kékje lehervad
lenn a tavaknak,
s tükre megárad,
jöjj be a házba,
vesd le ruhádat,
már esik is kint,
vesd le az inged,
mossa az eső
össze szívünket.

TUDOD, KISFIAM...
(Görgényi Tamás)

Tudod, kisfiam,

neked nem kell a leggyorsabbnak lenned, legjobbnak sem kell lenned sosem és az sem baj, ha nem vagy a legszebb
se legerősebb, és nem vagy első soha semmiben.

Nem kell mindent megtanulnod, nem fontos mindent értened, nem kell tudni mindent s töprengni mindenen, nem kell mindent látni, kipróbálni, s nem kell mindenkit ismerni sem.

Nem kell feltalálnod semmit, s nem kell fölfedezned új földrészeket, nem kell eljutnod a holdra, nem kell megszámolnod a végtelent, se megnevezned a névtelent, nem kell sikert elérned,nem kell nyerned semmilyen versenyen, nem kell semmit bizonyítanod sem megszolgálnod, sem kiérdemelned, nem tartozol senkinek semmivel.

Mi az emberek kívánsága?

  Mi az emberek kívánsága? Éhínség, nyomor, diszkrimináció, korrupció, háború, terrorizmus... Míg az emberek azt kívánják, hogy minden probléma eltűnjék a világból, addig reménytelenül próbálják nem megérteni egymást.     (Code Geass-film)  

Régebben még...

  Régebben még valahogy a mindennapi táncrend része volt, hogy az emberek egymással szóba elegyedjenek, aztán ezeknek az időknek vége lett.

HOL TALÁLOK? PPS:


KATTINTS A SZÖVEGRE !

Csak adni akartam

Csak adni akartam abból, amim van.
Átölelni, szeretgetni az élet-viharban.
Megmutatni lelkem azon darabját,
mit nem vérzett még át e kegyetlen világ.

Csak hinni akartam, hogy a jó érzés
megláttatja veled mindazt, ami szép,
ami belőlem sugárzik, belőlem szakad,
amiről hiszem, hogy örömöt adhat.

Csak meg akartam osztani azt a csillogást,
mit szemfényem tükrözött szemeiden át,
miben benne parázslott az-az emberi érték,
mely magában hordta a szív szeretetét.

A PÉNZ NEM OLD MEG MINDENT !