Ady Endre

Akkor sincs vége

Te vagy ma mámnak legjobb kedve
És olyan gazdag ez a ma,
Hogy, ha egy életet akarsz,
Ma nézz jól a szemembe.

FRANCIAO.-Élysée-palota 1.-.pps

KATT A SÖVEGRE !

FRANCIAO.-Élysée-palota 2.-.pps

KATT A SZÖVEGRE !

FRANCIAO.-Élysée-palota 3.-.pps

KATT A SZÖVEGRE !

A belső csend

A lelki békességhez nagyon fontos a  belső csend, a  nyugalom megteremtése. Ebben a rohanó, zajos világunkban ezt nehéz elérni, sok-sok küzdelem árán lehetséges csak . Az elcsendesedés szükséges ahhoz, hogy meghalljuk a belső hangot, meghalljuk Jézus hangját.

Hisz Jézus mindenkihez szólni akar, de nem engedjük, bezárkózunk előtte, bástyákat építünk magunk köré.

Jézus  mindenkinél zörget, várja hogy kinyissuk szívünket, kitárjuk lelkünket, hogy ott munkálkodhasson, és Ő vele betöltekezhessünk.

A jóság fája lelkedben növekszik,
nem számol gyűrűket, lassan öregszik.
Sötétet tűri, de fénybe törekszik,
rosszat felejti, szépre emlékszik.

"Ne félj az élettől bármilyen mostoha,
Az ember győz, ha nem lesz ostoba.
Harcolj a célért, de ne szenvedj érte,
Emlékezz inkább a jóra, a szépre.
Ne csüggedj sokáig, ne hulljon könnyed,
E - hatalmas világban, szépet is lelhetsz.
Ki nem várja a holnapot, az sem adja fel,
Mert egy apró kis reményben új életre kel.
Mindennap egy más nap, új reménnyel élj,
Nézz szemben a sorssal, tőle sose félj.
Ha néha úgy érzed földbe is tipornak,
Széttört álmaid a felszínen maradnak.

Szakíts időt, hogy meghallgasd a másikat!

Szakíts időt, hogy meghallgasd még ma
Amit gyermekeid mondani akarnak neked,
Bármit csinálsz figyelj rájuk még ma,
Mert később már nem lesznek ott, hogy gondolatukat
megosszák veled.

A pünkösd jő - de meg nem érti titkát

a szív, amelyben még az Úr nem él;

Itt a tavasz, - bimbófejük kinyitják

a kis virágok, zöldül a levél.

Mit ér, ha a természet újra éled,

a föld örül, madárka énekel,

de a szívünkben még az égi Lélek

élet tavaszát nem költhette fel?

Ha szívünket a Lélek át nem hatja,

hervadt virág csak minden ünnepünk,

Hiába volt a szent karácsony napja,

a húsvét fénye föllángolt - s letűnt.

A lelkem a legféltettebb kincsem.

Amire úgy vigyázok.

Bárkit oly könnyedén még a közelébe sem engedek.

Ő az enyém, csak az enyém és igen,

Megválogathatja, kire van szüksége.

A lelkem a legféltettebb kincsem.

Aki ismer már érezhette.

Barátságos, kicsi lélek, kevés embert befogadó.

De aki már bent van, azt mélyen a szívemben őrzi.

A lelkem a legféltettebb kincsem,

Igyekeztek összetörni, de nem hagyom.

Engem arra tanítottak,

Légy empatikus, türelmes mindenkivel!

Ezt próbálom mélyen beleültetgetni.

A lelkem a legféltettebb kincsem, melyet kulcsra zárva őrzök.

Nem hagyom, nem engedem a gonoszságnak, a kíváncsiskodóknak,

Hogy megfertőzzék bennem felépített álmom.

A lelkem a legféltettebb kincsem.

Titkom mélyen őrzi.

Tudja, ismer, a belső nyugalmamat hogyan lelhetem.

S ebben segít engem.

Bárki véthet ellenem bevehetetlen a lelkem.

A lelkem a legféltettebb kincsem.

Melengetem, dédelgetem.

Ha vérzik, ápolgatom.

Örül, ha szárnyalhatok.

Volt egyszer egy fiú és egy lány, kik boldogok voltak nagyon, szerették egymást, kézen fogva sétáltak a napon. Sokszor elképzelték mi lesz ha felnőnek, soha nem válnak el, örökre együtt lesznek.

Szerelmük olyan volt, mint egy csodaszép mese, mindenük megvolt ami csak kellett az életbe.

Történt egyszer, hogy a fiú kapott egy levelet, harcolni hívták, el innen nagyon messze.

A fiú nem akarta itt hagyni az egész életét, de elhatározta hogy harcolni fog a hazáért s szerelméért.

Mikor a lány ezt megtudta, sírt s zokogott, féltette a fiút, nagyon szomorú volt.

Eljött a nap, mikor a fiúnak mennie kellett, mindenkit itt kellett hagynia kit kedvelt s szeretett.

Elbúcsúzott tőlük, míg a lányhoz ért, gyengéden átölte, s suttogva csókot kért.