Csak magam...

Túl sokáig volt a csend a társam,
kéretlen szomorú magány ölelt,
lelkem őrlődött néma tagadásban,
miközben súlyos terheket cipelt...

Hányszor próbáltam újra kirakni,
a reményem összetört cserepeit,
hányszor akartam túlüvölteni,
az éjszaka könnyező csöndjeit...

Élet osztotta megalázó kudarcok,
hányszor álltam föl, s estem el újra,
kopott büszkeségemmel nem ártok,
de sok a farkas báránybőrbe bújva...

Fékezni a száguldó őrületet, mi
kisiklani készülő, vesztébe rohanó...,
helyes medrébe terelni az életet,
már tudom, hogy létezik kapaszkodó.

    .         Minden nap egy lehetőség

  Sándor olyan srác volt, aki tényleg meg tudott őrjíteni. Mindig jókedvű volt és mindig tudott valami pozitívat mondani.Ha valaki megkérdezte, hogy, hogy van, azt válaszolta:
-"Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem."

Született optimista volt. Ha valamelyik ismerősének rossz napja volt, Sándor azt mondta neki, hogy a helyzet pozitív oldalát kell néznie.Annyira kíváncsivá tett a természete, hogy egy nap odamentem hozzá, és azt mondtam:
- Ezt egyszerűen nem értem.

Magányosan sodródsz, az életed tengerén
Egy szomorú pillantás, sok titkot elmesél
Látszik az arcodon, hogy szíved megvan törve
S szemeidből hullik, lelked legszebb könnye

Hogy gondozzuk fekvőbeteg családtagunkat?Mosdatás és pelenkázás víz és tortúra nélkül

Sosem tudhatjuk, mikor szorulunk mások segítségére, ahogy azt sem, hogy hozzátartozóinknak mikor lesz szükségük ránk.

https://www.youtube.com/watch?v=xzYwt1LoZtg

Történet egy kutyáról:

"Kedves Anyu és Apu!
6 hetesen magatokhoz vettetek, sokat játszottam a gyerekekkel, és nagyon
boldog voltam Veletek. Ahogy tovább nőttem, egyre nőtt a mozgás igényem és vele együtt az étvágyam is. A gyerekek nem akartak velem játszani, ha odamentem egy simiért, sokszor még belém is rúgtak. Aztán egy napbeültettetek a kocsiba. Én olyan boldog voltam, végre hónapok ótaelőször látok mást is a kennelen kívül. Az autópálya szélén álltunk meg.

Olykor elbízzuk magunkat és reméljük , hogy nem vagyunk szerelmesek, hogy tudunk feledni , tudunk újra szerelmesek lenni .Elszeretnénk kerülni az elkerülhetetlent , a fájdalmat mely romba dönti napjaink , üressé teszi életünk. Mindenki életében van egy első mindent elsöprő szerelem, amit nagyon nehezen lehet pótolni illetve lehetetlen pótolni .Mindenkinek más a tökéletes nő/férfi ideálja, nem kell ahhoz eget verően csinosnak, helyesnek lenni , hogy valaki érezzen irántunk valamit , hisz ő épp úgy fogad el minket akik és amilyenek vagyunk .Mindenkinek más az ízlése .

Egy csokor virág...

Barátságunk jeléül csokrot hoztam neked.
Gyűjtöttem mezőn, színes dombok felett,
S ím kész ajándékra a virágcsokor.
Kérlek, bármerre is sodor az élet,
Ajándékom vidd magaddal,
Akár gyalog jársz, akár víg fogattal...

Csokrodban első virágszál a szeretet,
Azért oly fontos, mert Istentől ered.
Emberi sorsok összeötvözője.
Ha elveken nyugszik, nem múlandó,
Neked is ilyen szeretet a jó.

Rosszul teszed, ha megsértődsz, amikor megtudod, hogy a hátad mögött becsmérelnek. Ha negatívan fogadsz bármi effélét, te magad rombolod le a lelki békédet.
Az ember maga felel magáért, a fájdalmaiért. A sértéseket úgy kell tudomásul venni, mint a szellőt, amely elleng mögöttünk. Másképpen szólva, félre kell söpörni az emberek durvaságait. Hogy érzünk-e fájdalmat, szenvedést bizonyos helyzetekben,
ez leginkább attól függ, miképpen viszonyulunk az adott körülményekhez.