Mindig lesz egy pont az èletbe mikor, több fájdalmat kapsz, mint boldogságot!
Lesz úgy, mikor a főld alá tipornak.
De akkor leszel igazán erős, ha bármilyen nagyot esel, felálsz ès tovább mèsz!
Ne mutasd soha, hogy fáj. Majd idővel fordul a kocka! Ès aki nem becsülte meg a jelenlètedet, majd a hiányodat fogja, ès akkor jön rá mit vesztett!

"A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. **** A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el.

Ábránd 

Szerelmedért 

Feldúlnám eszemet

És annak minden gondolatját,

S képzelmim édes tartományát;

Eltépném lelkemet

Szerelmedért.

Szerelmedért

Fa lennék bérc fején,

Felölteném zöld lombozatját,

Eltűrném villám s vész haragját,

S meghalnék minden év telén

Szerelmedért.

Szerelmedért 

Lennék bérc-nyomta kő,

Ott égnék földalatti lánggal,

Kihalhatatlan fájdalommal,

És némán szenvedő,

Szerelmedért.

Soha ne sajnáld az eltelt éveket,
inkább élvezd, s éld az életet.
Ne bánkódj, légy mindig boldog,
tedd a dolgod, s felejtsd a gondod.

Lássátok a tavaszt!
Vak ember ült egy épület előtt a lépcsőn, lábánál kalap táblával, a következő szöveggel: Vak vagyok, kérem, segítsenek!Arra ment egy újságíró és látta a kalapban alig van pénz, csak pár fillér. Lehajolt, dobott a kalapba pár koronát, s anélkül, hogy megkérdezte volna, elvette a táblát és a másik oldalára írt egy mondatot.Délután visszatért a vak emberhez és látta a kalapban sok pénz van. A vak felismerte lépteit, s megkérdezte tőle, hogy ő írt-e a táblára, s ha ő volt, akkor mit.

 Ne ítélj a látszat után, Mert tévedés érhet.
A korai ítéletre Rácáfol az élet.
Sokszor ahol rosszat látsz, ott Jó dolog történik;
Viszont igaz, hogy nem minden Arany, ami fénylik.
Ne adj hitelt minden szónak, Mit mondanak néked,
Különösön, ha vádolják Barátod, testvéred.
Kérdezd meg őt, mi a való? S várj a véleménnyel,
Ne válassza lelketeket A rágalom széjjel.
Nem kell mindent elmondanod Amit tudsz másoknak.
Gondold meg azt, hogy szavaid Hatni hogyan fognak?

Veled megöregedni

Veled szeretnék megöregedni,
s majdan együtt hallgatni az esti csendeket,
melyek szótlanul is elmesélik nekünk
a megmásíthatatlan boldog éveket.

Maradjál magadnak!

Velem vagy egész nap,
Lelkemben hordozlak,
Magamnak akarlak.
Zavarlak? Maradjak?

Időm nincs, ritka kincs:
Neked adom kis vagyonom;
Rád pazarlom, eltékozlom
Minden féltett gondolatom.

De mélyre eltemettem,
Előled elrejtettem,
Titokban szívemben
Lappang egy érzelem.

Ennyit a titkomról,
Mi nem titok mostantól;
Nem menekülhetsz már:
Szívemen kattan a zár.

Ó, de hát nem vagy rab!
Ha akarod, szabad vagy,
Menjél hát, szaladj csak!…
Maradjál magadnak!

Az én történetem még 1982-re nyúlik vissza. Akkoriban tanárként dolgoztam, és ennek megfelelően nyáron hosszú szabadságban volt részem.

Az unokabátyám Svájcban élt, s mivel még nőtlen volt, az anyja aggódott a családi állapota miatt, és arra az elhatározásra jutott, hogy ideje lenne a már 37 éves „fiú”-nak megnősülnie. A mama talált itthon egy (szerinte megfelelő) jelöltet, akit, mivel az érdekeltek nem ismerték egymást, nekem kellett gardírozni az illem kedvéért.